Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Lengyel András: Irodalom, marginalitás, rendszerkritika: Egy paradigmatikus eset: Lakatos Péter Pál „története”
vált „átstilizálása". (Ez utóbbi ugyan az úgynevezett rendszerváltások szokásos gyakorlata, nincs benne semmi meglepő, de ennek fölismerésétől nem lesz könnyebb a kutatás helyzete, kivált, hogy ettől az átértelmező gyakorlattól - hivatalos önéletrajzaiban s más megnyilatkozásaiban - maga Lakatos sem maradt teljesen mentes. Az önigazolás a maga felemás módján benne is működött.) A feladat tehát csak „új" források bevonásával és az átfestésektől való megszabadulással végezhető el. Más-más ok miatt, de egyik feladat sem egyszerű. Unokabátyja, Szalai Imre, aki túlélte, s több írásban is fölidézte emlékét, egyebek közt megírta a mindmáig legrészletesebb s legterjedelmesebb Lakatos-pályaképet is. Ez az életrajz (Szalai 1965) azonban, sajnos, osztozik az említett hibákban. Lényeges pontokon lyukas, és önkéntelenül is igazodik az 1960-as évek vélelmezett „ideológiai elvárásaihoz", elhallgatva, illetve félrerajzolva sok lényeges összefüggést. Tanulmánya mindazonáltal megkerülhetetlen, s kiindulási alapul szolgál a mai rekonstrukcióhoz is. Sok minden, ami kétségkívül hitelesnek bizonyul, jórészt csak innen ismerhető meg. így persze egy mai rekonstrukció is csak vázlatos (s egyes pontokon hiányos) lehet. Mindaz, amit a marginalitás történeti szociológiai értelmezése megkövetelne, nem teljesíthető maradéktalanul. Az értelmezési keret elvont logikai szerkezete soha nem pótolhatja a hiányzó források anyagát. Mégis, a mai rekonstrukció nem pusztán a régi tények újraértelmezése, „átfestése", a filológiai erőfeszítés automatikusan fölszínre hoz olyan tényeket és összefüggéseket, amelyek az eddigieket is más kontextusba helyezik. S így, ha vázlatosan és töredékesen is, kirajzolódik egy szerep, fölsejlik az az irodalmi és politikai funkció, amely csak a marginalitás keretei közt volt így betölthető. S ennek révén bizonyos folyamatok finomabb szerkezete is érzékelhetővé válik - a maga történeti konkrétságában. 3 Lakatos Péter Pál 1898. április 7-én született Kővágóörsön, katolikus vallású paraszti családban. Önéletrajza (1953) szerint apja „törpebirtokos" volt, kevesebb mint öt hold földdel, anyja „háztartásbeli", egyik nagyapja pedig „juhász" (Lakatos 1971/1953: 386.). Szalai azt is elmondja róla, hogy szülőháza „1721-ben épült, a vidéket birtokló Eszterházyak tiszttartójának, a költő Bozzai Pál apjának lakóháza volt" (Szalai 1965: 471.). Ebből persze nem az az érdekes, hogy „bölcsőjét a balatoni szélnek ugyanaz a vonulata lengte körül, mint Bozzai Pálét, 1848 szabadságküzdelmei ifjú honvédjének és megéneklőjének bölcsőjét" (uo. 474.), hanem az, hogy a törpebirtokos apa (s a család) paraszti mércével mérve elfogadható nívón élt. Kiderül, szőlőjük is volt, présházzal és a szokásos más tartozékokkal, a szőlő pedig, mint ismeretes, viszonylag kis területen is nagyobb hasznot biztosít, mint a szokásos gabona- termelés. Érdekes, hogy Lakatos egyetlen gyermek volt, ez sem tipikus paraszti gyakorlat. A szülőfalu nagy múltú, de a századfordulón már hajdani mezővárosi rangját elvesztett kisközség volt Veszprém vármegyében, az úgynevezett Tapolcai kistérségben, a Balatontól pár kilométerre. 1943-ig odatartozott Révfülöp is, a révkikötővel, így a község a Balaton déli partvidékének egyik fontos kereskedőhelye is volt, jelentős gabona- és állatkereskedelmet bonyolított le. Lakatos tehát viszonylag jó esélyekkel indult az életnek. Unokabátyja írja róla: „Péter Pál sudár kisgyerek, parasztion csontos, mint az apja" (Szalai 1965: 474.). Élete első hat éve kiegyensúlyozott, szokásos, „boldog" gyerekévekként telt. Hétéves korában azonban sorsa tragikus fordulatot vett: „megtámadja az irgalmatlan kór: csonttuberkulózis". Nagybátyja, Szalai Imre apja, akinek „kedvence" volt, Pestre, majd Bécsbe vitte gyógykezelésre. A tuberkulotikus folyamat ugyan a kezelés hatására évek múlva megszűnt, de a fiú teste eltorzult, púpos lett (Szalai 1965: 474.). Nem kétséges, ez a betegség egész további életét messzemenően befolyásolta, sőt meghatározta. Nemcsak 88
