Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Oravecz Péter: Válasz - vonalak
Idegenek Sürgő tömeg, késő vasárnap, a parkolóban zarándok-sereg. A gyerekek játéka durvul: György épp a sárkányt sebzi meg. Aztán sírás és „kuss legyen". A templom szája kipeckelve, sodor az ár egy keskeny pad felé, szűk, szigorú szemek pengéje későn jövőknek torkát metszené. Aliig begombolt özvegyek. Valami van a levegőben. A csend ma susmorogva ünnepel. A gyertyák is remegve égnek, a szertartás így nem kezdődhet el. Rezgőre kapcsolt mobilok. Legutolsóként ér a házba egy sherpa forma toprongyos alak: színes reflektorfényben ázik, körbenyilazzák rózsasugarak. A birkanyáj helyet szorít. Akárha glóriája volna, belülről világítja át a hit. A hívek fintorogva nézik foszló ruháját, üszkös lábait. Bűnbaknak éppen megfelel. „Én vétkem, én igen nagy vétkem” — szorgos cipő, taposd az orgonát. Hamisnak hat a hálaének ennyi beszédre hangolt torkon át. A vén csavargó lelkesen dalol.
