Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
erről az utazásról hozta magával a regény tervét. Ebben az esztendőben ismerkedett meg Eppinger Dórával, Dollyval, leendő feleségével, akit - jelképesnek tűnő módon - édesanyja, Anyika születésnapján, 1928. május 22-én kísért először haza, és ebben az esztendőben operáltatta meg bandzsa szemét Grósz Emil professzorral. Dollyval 1931. október 19-én kötött házasságot a városligeti Jáki kápolnában, gróf Mikes János szombathelyi püspök előtt. S még ebben az évben elutaztak a doktori disszertációval kiérdemelt egyéves angliai ösztöndíjból a nászútjukra. Az esküvőt megelőzően négy nappal Szentkuthy felkereste gróf Mikes Jánost a Károlyi utcai lakásán, és ennek a találkozónak a naplóba írt vetületé- ben olvashatjuk a következő, kimondottan Prae-stílusú bejegyzést, ami - a püspök portréja - egyenes bizonyítéka, hogy a regény írása közben nem a műnek, hanem Szentkuthy életének volt prae-stílusa: „Ideális kép: fehér bőr, homogén-sima arc, homogén haj, synthése. Reális kép: szürke-barna bőr, sok ránc az arcon, haja ritkább, analyse. E kettő (ideális és reális kép) örök forrása az izgalomnak, melyet látása okoz."81 82 S ha már elkalandoztunk az életrajz irányába, tegyünk még egy kitérőt. A katolikus szertartás alapján történő házasságkötéshez zsidó származású menyasszonyának, Eppinger Dórának meg kellett keresztelkednie, ami meg is történt, s ha jól sejtem, ennek a keresztelőnek az irodalmi lenyomata olvasható Az alázat kalendáriuma naplólapjain. Bár ha nem is, a következő sorok mindenképpen erre az eseményre is vonatkoztathatóak: „Tegnap tanúja voltam egy zsidólány megkeresztelésének. A lányt ismerem, teljesen távol áll a konjunktúra-kikeresz- telkedéstől, igazi keresztény, a vallásos lélek, etika és ima választott példája, aszkézisnek és idilli humánumnak oly csodálatos kiegyensúly ózó ja, melyre csak nők képesek. S az a két pap, akivel a templomban dolga volt? Hogy bántak vele? Az egyik arisztokratikus arc, par excellence festőién katolikus alkat, Goethe-homlok, papírvékony bőr, éles orr, kék szemek, tétova sirályszárny gesztusok, torokból tajtékká tört nonchalance r-ekfi2, a magány gőgje, az irracionalitás-teltség önző blazírtsága, bürokrácia és valami visszataszító közöny minden emberi iránt. A keresztelés szertartása alatt éles hangon, idegesen és nyugdíjazás előtti algebra-tanárok durvaságával, többször hangosan rászólt az előtte didergő lányra, sértően éreztetve vele, hogy nem tudja, nem ismeri a keresztség szertartását. Milyen gyermeki alázattal állt ott, nagy Madonna-lagúnás szemeit bizalommal a pozőr pap felé fordítva, s ez a vak Isten-hivatalnok semmit sem lát belőle. Szerettem volna odakiáltani a lánynak, hogy nem, nem, nem ez az én vallásom, ne erről ítéld meg azt! O, miért nem vagyok püspök, prímás, pápa, hogy reggeltől estig és estétől reggelig rohanjak plébániáról plébániára, megostorozzam ezeket a méltatlan, kiáltóan hazug szolgákat, és felmagasztaljam, csókoljam, jutalmazzam a kiválókat. Ott guggoltam, tűrve a pap szinte már antiklerikális farce-ba illő tapintatlanságát, s kértem az Istent, hogy ébresszen fel rossz álmomból, hiszen én nem vagyok laikus kamasz, hanem bíborban úszó felszentelt püspök, s most rögtön kilököm a templomból ezt a kiszáradt vén katekizmus-beamtert, s magam veszem kezembe a csillogó szent eszközöket, Isten-teli szememen keresztül hozva a lány szemébe az Istent, mint egy lassan folyó víz egy ráhullott nagy őszi levelet, amint sodorja, varázsos lassúsággal és biztonsággal a part felé. A másik pap a sekrestyéből indidt ki misére: torz parasztarc, a műveletlenség és az otrombaság crőmagnoni modellje, parasztszülők kínból lökték, talán jobb híján, a szemináriumba. Ez fogja Istenné változtatni a kenyeret? Megkérdezi, pökhendi lakájok hangján, a lánytól, hogy mit akar itt? Ő ijedten, szemérmesen mondja, hogy a keresztelést várja. Erre valami bugaci fintorral rászól: ha azt várja, álljon odébb, mert itt útban van neki. S Isten megint nem ébresztett fel álmomból, továbbra is laikus névtelen voltam a sarokban, ahelyett, hogy bíborommal elégethettem volna ezt a szeretet-gyalázót. 81 Fájdalmak és titkok játéka. 96. 1931. október 15-i bejegyzés. 82 Hanyagul odavetett r-ek. 87
