Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
Nem voltam sem részeg paraszt, sem antiklerikális zsidó, sem sznob voltairánus, sem politizáló munkás, mindössze egy kétségbeesett és szomorú katolikus, aki nagyon jól tudja, hogy az általánosítás a világ legoktalanabb és legmeddőbb társasjátéka, de elég baj, sőt nagyon nagy baj, hogy egy ilyen eset is előfordulhat, egy eset akkor, midőn egy valóban szent lélek jön feléjük. Talán azok a papok antiszemiták voltak, és talán ők követték el itt az általánosítás hibáját, mikor egy igazi lelket vakon konjunktúra-katolikusként kezeltek?"83 A Prae poétikája az akcidentalizmus apológiája, a véletlenszerű egyszeriség dicsérete - ezért lesz Tandori Dezső olvasatában a megkezdetlenség féljelenének szinonimája. Szerinte „a Prae sem kulturális históriáknak nem kínál anyagot, sem effélékre visszakövetkeztetni nem lehet belőle. Ha úgy akarjuk, a végső írói szeszély, az elvégezhetetlen próbájú műveletek halmaza ez a mű. Igaz, kételyeket sem támaszt: aligha másként olvassuk, mint a végső hitelezés szellemében, s ami »kárpótol« bennünket, amiből csakígy végletes mennyiségű nyereségünk támad: az összefüggés végtelenje, a motívumok áttekinthetetlen terjedelme, a hosszan kitartott, ismételt, vibráltatott »hangok« rendkívülisége, s ehhez párosul, ezzel szervesül az újrakezdések látszatát nem is mímelő új kezdések zuhataga, ami aztán, visszacsatolás és átsiklás, együttesen a logika merőben újszerű folyamát hullámoztatja, s hogy mi mindent sodor, lényegében azért mindegy, mert a tárgyak érdekességét vagy az »eleve«-fogalomtárból kölcsönzi az író, vagy a felszikrázó túlságokkal éri el. Amaz kétségbevonhatatlan hagyományokat, az ellenőrizhetetlen zárlatokat torlaszt elénk; vagy a »kész«, vagy az áthatolhatatlanság, ám sokkal inkább a kettő összetördelt halmaza, szervesen kapcsolatosnak nem is színlelt, ára- dó-bukdosó »teljessége« - cáfolja valaki! -, ismételhetjük, az egyszeriség fogadtatja el magát regényként. "84 A regény egyértelműen visszautasítja a történetelvűséget, viszont a szövegen belül elszórt novellák, novellatervek és mindenekelőtt a részletes leírások a középkori kódexek szövegét díszítő festett kompozícióhoz hasonlatos miniatúrák. Ezek a remeklések gyakran festmények ekphrasziszai vagy zeneművek elemzései, szöveges interpretációi, a néző, illetve hallgató élményhátterének néhány lapra terjedő rögzítései. Ezek kapcsán leszögezhető, hogy ebben az ifjúkori monumentális85 műben már megjelenik Szentkuthy egyik későbbi kedvenc műfaja, a kommentár, különösen a természettudományos olvasmányok esetében, ami egyenesen vezet a szójátékhoz, különösen a német szerzők artificiális nyelvhasználatának bővérű paródiáiban, ami például Leville-Touqué tanulmányainak címadásában is tetten érhető. Ezenfelül a műben hemzsegnek az angol, német, latin, francia mondatok, félmondatok, frázisok - nem vendégszövegek! -, amelyeket a szerző szellemesen ültet át magyar nyelvre, leginkább sokkal többet, sőt, néha egészen más irányba hajló értelmezést beleszőve a fordításba, mint amit és amennyit az eredeti textus tartalmaz. Ezek a nyelvi játékok, valamint a nyelvi mimikri, egy adott olvasmány regiszterének megfelelő narratíva különös módon nem robbantja eklektikussá a szöveget, hanem szervesen beépül a Szentkuthy által módszeresen épített magánmitológiába, aminek hangsúlyos eleme, később kiemelt műfaja a vallomás, a konfesszió, ami a Prae-ben Halbert apjának Meditációiban meghatározó. Szentkuthy regénye 1934-ben, és hosszú ideig utána is, légüres teret teremtett maga körül; nem volt sem előzménye, sem folytatása, új irány lehetőségét teremtette meg a magyar regény számára, de ezzel együtt felállította ennek az irányzatnak a zsákutcáját is, hiszen a lehetetlent kísérelte meg: elvetette a jellemek szilárd körvonalait (azaz a modern epika egyik alaptételét fektette le, miszerint az embert nem az határozza meg a legtöbb 83 Az alázat kalendáriuma. 210-212. 84 Tandori Dezső: Szentkuthy-tanulmányozás. Mozgó Világ, 1985/6., 108. 85 A szedő állítólag két évig dolgozott rajta, ez volt utolsó munkája, utána nyugdíjaztatta magát. 88
