Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé

um, akiben a kettősség77 értelme megnyilvánulhatik. Hozzá képest Touqué doktriner, Halbert eklektikus. Egyedül ő az, akit nem teremtenek, mert teremtődik. Minden rész lényében az egész része lehet. Ha megfontoljuk, még Halbert atyjának meditációi is őt feltételezik.

így van ez az esszéisztikus betétekkel is. Kezdetben férfiagyakból hullanak a Prae medrébe, de ahogy megközelítik Leatrice-t, átsugárzanak bőrén, fölhevítik érzékeit, megremegtetik ideg- rendszerét, s végül ő, Lea lesz az éteri intellektus kifejeződése. [...] Mindez azonban nem azt jelenti, hogy Leatrice valaha is megragadható és leírható lesz."78

(Leatrice alakjának modellje valójában egy címlapfotó, Marion Douglas színésznő portréja a Theatre and Film 1928. júliusi számának élén, aminek leírása sajátos ekphraszisza a Prae első kötetének 62-64. oldalán olvasható.)

Hamvas Bélát korai recenziója tanulsága szerint Leville-Touqué figurája (van ilyen?) ragadta meg: „A regény fénypontja Leville-Touqué alakja. Ha az ember világirodalmi rokonait keresi, talán Sterne idős Shandyjét és az öreg Karamazovot érzi a legközelebb. Az eleven ember közvetlen benyomását teszi: sajátságosán új és mégis mindig ugyanaz. Frappánsul mer változni, anélkül, hogy megváltozna. Bizarr, ötletes, sőt hóbortos, de mindig ugyanaz az ember marad. Mulattató figura ez a Leville-Touqué? Egész biztosan és a legnagyobb mértékben az. De ez kevés. Mert nem úgy mulattat, mint Coignard abbé, hanem úgy, mint egy nagy színész. Ha a színen van, már nevet mindenki. Touqué egy kicsit bolond, de rendkívül elmés. Abban, amit mond (az »Antipsyché« című folyóirat szerkesztője) mindig van irónia, mégis komoly. Az egész ember farce-nak látszik, és van benne valami az intellektuális clownból, de megragadóan küzd azért, ami »egyszerűbb a gondolatnál és jobb az ösztönnél«. Túlzó, mértéktelen, excentrikus és ugyanakkor mindannak ellenkezője. Bizonyos értelemben Leville-Touqué csinálja a regényt, Szentkuthy csak írja. Ő a regényben a fensőbb mitológiai lény, az igazi teremtő, és Szentkuthy csak az ő kiválasztott embere, akin keresztül Leville-Touqué mítosza megnyilatkozik. "79 Béládi Miklós ezzel szemben úgy tapasztalta, hogy a Prae egyetlen hőse a gondolkodás maga, az asszociáció: „A nyelvtanilag teljesen logikus szöveg lapról lapra haladva a jelentés-összefüggéseket tágítja, feszíti széjjel. A Prae voltaképpen nem más, mint egyetlen óriási gondolattársítási folyam, melyben néhány személytelen figura csupán ürügyet szolgáltat ehhez a gondolati lávaömléshez."80

Szentkuthy Miklós írói vénája két szívből táplálkozik. Az egyik Hyeronimus Bosché - a lobogó képzeletű fantasztáé, a másik pedig Voltaire-é, a tetőtől talpig racionalistáé.

Az „emberi" Prae

Szentkuthy 1928 és 1932 között írta regényét, és ezek az évek életének is meghatározó esztendei voltak. Folyamatosan jelentek meg bírálatai és könyvismertetései a Napkeletben, kialakult baráti köre: Németh László, Hamvas Béla, Kerecsényi Dezső, Szerb Antal, Halász Gábor, Hevesi András. Az édesapjával 1928 nyarán tette nagy európai körutazását, és

77 Olyan páros szembeállítások, mint az élet és logika, szubsztancia és mindennapi valóság, rendszer és alkotóelem, rend és káosz, tudat és álom, maskara és spekuláció, miként azt Béládi Miklós is kimutatta. Vö. Béládi Miklós: A Prae, vagy regény a regényről. In: Béládi Miklós: Válaszutak. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 223.

78 Bata Imre: A regény regénye, a Prae. Új írás, 1980/11-13.

79 Hamvas Béla: Szentkuthy Miklós: Prae. Napkelet, 1935/2. Újabban: In: Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. In memóriám Szentkuthy Miklós, Nap Kiadó, Budapest, 2001. 35.

80 Béládi Miklós: A Prae, vagy regény a regényről. In: Béládi Miklós: Válaszutak. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 219.