Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
egy-egy asszociáció-kisüléskor, hanem nyargal tovább a legragyogóbb hasonlatokon73, remekbe szabott metaforákon keresztül a fantázia és a realitás, a vízió és a precízió varázslatos, buján sarjadó őserdejében. S az élet dzsungeléból végül angolpark lesz, a zavarosságból rend, a kaotikus impresszionizmusból a logika triumfusa, a mű hőseinek, Leville-Touqué francia raisonjának és Halbert angol humorának katalizátora-szűrője segítségével. „Szentkuthyban több lélek lakik" - állapítja meg Nagy Pál; „egy mély és egy frivol; egy romantikus és egy racionális; egy precíz, germános (ezt a Praeben Halbert képviseli74J, s egy könnyed, latinos (a Praeben Leville-Touqué a képviselője); szelleme hol németes, hol franciás, hol angolos... "75 Tény, hogy a Prae voltaképpen nem tesz különbséget a német, francia és angol szellemiség között. Felvonultatja ezeket, de önmagában mindhárom egyszerre. A Prae „hősei" A Prae igazi „főhőse" egyébként Leatrice, vagyis az egyetlen metafora, amelynek irányába a Prae halad: Leatrice. Vagy miként a regény második kiadását követő tanulmányában Bata Imre meggyőzően kifejtette, a Prae és Leatrice közé egyenlőségjel tehető: „... Leatrice maga létezőként van jelen a regényben, s bizonyos, hogy ennek az epikai alkotásnak kimesterkedett, de felfoghatatlanul, éterien lebegő egésze azonos azzal a feminin fenomén- nel, aminek csak a nevét tudtuk eredetileg, meg azt, hogy vele valami van. [...] Keletkezési folyamat tanúi lehetünk, csillagrendszer keletkezik vagy kultúra, de nem sokat tévedünk, ha azt mondjuk, ezt az egész folyamatot, e dinamikus állapotot nevezzük csak el nyugodtan Leatrice-nek. Valamennyi metafora közt a legtágabb és a legkonkrétabb (legszűkebb) nem az a bizonyos híres napraforgó76, hanem az a szó, hogy Leatrice. [...] Miután kiderítette a metafora-téma-kompozíció relációit, fölismerte kifejezési célját, egy ontikusan megalapozott filozófiai-közelítését, folyton ugyanabba a problémába botlott. Akárhogy kerülgette a tárgyát, és ez a tárgy szükségképen maga az élet volt, minduntalan abba a nőfenoménba ütközött, amiről csak azt tudta, hogy Leatrice-nak hívják, s hogy van vele valami. Mert sok okosat megtudhatunk Leville-Touqué-tól és Halbert-től, magától a szerkesztéstechnikától meg Pétertől is, Lea nagybátyjától, a régi vágású öregúrtól, de valahol [...] végképp nyilvánvaló lesz előttünk, hogy ebben a Prae-ben minden Leáért, Leatrice-ért van. Érte vannak még a nők is. S azért nyugszunk ebbe bele, mert belátjuk magunk is, valamennyi közt Lea a legfogékonyabb, a legmozgékonyabb, ő mindent befogad, ő minden hullámot visszaver, ő az új antropológiai médi73 Szerb Antal írja erről: „...előkelő helyet biztosítanának neki irodalmunkban a hasonlatai. Ilyen bravúros, meglepő és találó hasonlatokat és ilyen mennyiségben, sehol sem találni. Ha az egyes hasonlatok értékét kvantitatíve mérnénk, ti. ha lemérnénk a távolságot, ami a mindennapi tudatban van a két fogalom között, melyet Szentkuthy egy metaforában összekapcsol, akkor is az övé volna a világrekord." Szentkuthy Miklós: Prae. Erdélyi Helikon, 1934/8-9. Újabban: Szentkuthy Miklós: A mítosz mítosza. In memóriám Szentkuthy Miklós. Nap Kiadó, Budapest, 2001. 21. 74 Szerintem itt téved Nagy Pál, Halbert sokkal inkább az angol barokkból kinövő egyéniség, mint bármilyen germán mitológiai sablon életre keltése. 75 Nagy Pál: Az elérhetetlen szöveg. Prae-palimpszeszt. Anonymus Kiadó, Budapest, 1999. 12. 76 A napraforgó-motívum egyébként visszaint Az alázat kalendáriumából is: „...az álom, az örök izgalom, talán az egyetlen téma a virágon kívül. Egész esztétikámat, vallásomat, gyakorlati életbeosztásomat e két pólus és fókusz köré kellene gyűjtenem: az álom és a virág köré. A virág az esztétikum legreálisabb és legszintetikusabb megközelítője. Az álom az élet, az egész emberi létezés kritériumainak legplasztikusabb gyűjteménye. Az álom állandó témái: Erósz, lehetetlenség, halál, különleges tér- és idő-kereszteződések, birtoklás és elvesztés, teljes ismertség és kísérteties idegenség, örök bizonyosság és örök nyitottság ellentétei." 224. 85
