Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
A Prae és a Nem-Prae, a világ és az antivilág, dolog és antidolog és más, hasonló fogalmak és fogalomcsonkok ismét felidézik Heidegger, Nietzsche, Bergson szemléleti alapvetéseit. Számunkra ezek a gondolatok nem eszmeiségük miatt érdekesek, hanem a valóság kitágításának módozataiként. Ám mi is az a valóság, amit a regényírónak ábrázolnia kell? E kérdésre válaszul két idézetet tűzök csak ide, két ellenpólust. Az első Joan Rockwell A valóság a regényben című könyvéből származik, s illusztrálja mindazt, amit az átlagolvasó átlagigénye elvár a regénytől: „A regény fő területe az emberi tevékenységnek az a szakasza, amit egzisztenciánk megalapításának szentelünk [...] Bárhogy legyen is, a cselekmény lényegében a vonzás-köve- téssiker története, s ezzel együtt a felfelé irányuló mozgásé, legyen az szimbolikus vagy valóságos. "68 Találó kaptafát készített Joan Rockwell, de a Prae bizony nagyon lötyögne rajta. Még ahhoz is vakon kellene elvonatkoztatnunk, hogy a későbbi Breviárium-sorozatot a legtávolabbról is kapcsolatba hozzuk ezzel a sémával. Ott a vissza-visszatérő pénzfilozófia, történelmi ármánykodások, talpnyalások és orgyilkosságok szélesebb kontextusba helyezik az egyéni siker, a pénz hajhászása, a társadalmi mozgékonyság hármasságát; a polgári társadalom ideális normarendszerét. Kingsley Amis éles szemmel figyelmeztet, hogy az ezt a normarendszert kiszolgáló regényírók művészete „jelentéktelen és mihaszna, még a legjobb sem tud igazán többet nyújtani, mint a teljes világ néhány apró részletét, bár tetteti, hogy az egész világról szól. "69 Az egész világról szólni - elérhetetlen, megvalósíthatatlan feladat. Különösen, ha a világ fogalma alatt nem csupán a látható, érezhető, érzékileg tapasztalható valóságot értjük. Márpedig Szentkuthy nem csak azt érti alatta. Erre vonatkozik a másik jelzett idézet, amely a Szentkuthyéhoz hasonló olvasmányokon nevelkedett Füst Milán lét- és időszemléletét fogalmazza meg: „A nemlét csupán a lét másik oldala, nem utána következik, hanem vele egyidejű. Mint ahogy a lét is csak a nemlét egyik formája."70 Többek között ezt, a filozófiai infralét és ultralét problémáját igyekszik megragadni a Prae mindent látó, mindent tudó, érző, tapintó és álmodó szerzője, mintegy mellékesen kísérletet téve minden lehetséges emberi tapasztalat logikai és lírai katalógusának megteremtésére. Teljességre törekvő szándék ez, rendbe rakni a szertelen természet minden jelenségét, logikus program alapján, majd még logikusabb és minden vonatkozású következtetéseket levonni belőlük - a leglogikusabb megvalósítás -, összefűzni őket egymással, kibogozni a dolgok egymásba fonódó erővonalait. Béládi Miklós írja erről: „...egyidejűén a tapasztalat, a látvány és a filozófia, az elvont gondolkodás oldaláról elindulva akarta a regény világát teljesen átformálni. [...]... nem úgy, hogy feltétlenül pozitív programot adott; ellenkezőleg, a bizonytalanságot, a kételyt ültette a bizonyosság helyébe [...] a program: a mindenben kételkedés és a mindent tudni akarás. "71 Túlburjánzó asszociációs technikáról van tehát szó; az egy-egy dologhoz fűződő „milljó" asszociáció gyakran vadnak és jogtalannak tűnik, azonban ezek mindegyike tulajdonképpen variáció, gyakran nem is a fő téma gazdagítását szolgálja, hanem egymás megsemmisítését célozza.72 A regény persze nem botlik ilyenkor, 68 Joan Rockwell: A valóság a regényben. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1980. 125. 69 Idézi Joan Rockwell. I. m. 120. 70 Idézi Somlyó György a Philoktétész sebe című könyvében. Gondolat Kiadó, Budapest, 1980. 350. 71 Béládi Miklós: A Prae, vagy regény a regényről. In: Béládi Miklós: Válaszutak. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983. 216. 72 Szentkuthy Miklós: Cynthia. (Szent Orpheus Breviáriuma II. kötet) Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1973. 86. 84
