Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Fekete J. József: Prae - Prae: A Prae elé
módszereit.) A modern művészet ihletése így egyenes összefüggésbe kerül az egyetemes művészettörténettel. Láthatjuk, hogy amíg a szerző „bedől" a modern tudománynak, a modern művészettel szemben komoly fenntartásai vannak. Ez talán ómét is eredeztethető, hogy a British Museum keleti gyűjteményének megismerése rádöbbentette, hogy a kultúra nem záródott le Európa határaival. Sőt, az igazi civilizáció, az igazi kultúra, a valódi művészet nem Európában született meg. Végül ide kell sorolnom, de immár külön tényezőként a mű megírásának az idejét, ami strukturáló elemként indukálta a Prae-1: „Részben utazásaim39 alapján, részben olvasmányaimból kiszíva, a Praenek egyik alapvető motívuma - Anglia és Franciaország ellentéte. [...] A Prae egyik főhőse francia: Leville-Touqué. Másik főhőse: az angol Halbert, [...j Benne voltak a Times Literary Supplement cikkei, ezeknek kritikai szelleme - benne voltak az angol román és gótikus katedrálisok csodái, izgalma - benne volt a 17. századi angol barokk líra - benne volt Chesterton szelleme, ahogy műveiből árasztja a humoros, paradox, fantasztikus, játékos, bukfencező, skolasztikus, blöffölő katolicizmust. Benne volt persze John Keats költészete - emlékszem, mikor tanár voltam: Keats verseit hittanként tanítottam a gyerekeknek. Benne volt - Shakespeare, és benne volt Ben Johnson, akiről doktori disszertációmat írtam. "40 Mindezek a tényezők furcsamód ahhoz járultak hozzá, hogy Szentkuthy regényében regényhősök helyett a nem mimetikus regény, az experimentális regény került a középpontba, amely öntörvényei sugarában fejezi ki az embert, a szubjektumot, a gondolkodó és érzékelő szubjektumot, minden villanásában, minden rezdülésében. A Prae tulajdonképpen egy új kultúra megteremtését célzó kísérlet, amelyben más logika, más ontológia, más ismeretelmélet uralkodik. A Prae előtt Szentkuthy Miklós regényei az olvasó „szeme láttára" készülnek. Az író történetek és témák között válogat, illusztrálja és kommentálja őket, majd a részben kidolgozott történetet elveti egy újabb lehetőség kedvéért. A „regény a regényben" technikával sorakoztat egymás mellé szándékot, ötletet és tanulmányt, esszét, prekoncepciót és antikoncepciót. A valóság által kompromittált értelem (az avantgárd mozgalmakat kiváltó felismerés) viszonylagosságát, véletlenszerű értékét és érvényességét hivatott hangsúlyozni a rend és rendetlenség, a szabály és a szabálytalanság tudatos relativizálása a szürrealista39 Az utazásról, mint a Prae ihletőjéről Kabdebó Lóránt értekezett értő alapossággal: „Két utazást említ a szerző, és a kétféle tapasztalatszerzés jellege ihleti a mű [...] kettősségét. Az első út a nagy leltár, az időtlen eszmélkedés, figurái a jelen adottságait élvező, intellektuális-mondén életet élő emberek: túl a kamaszkor hagyományokból kinövő, mindent még osztatlanságában tekintő tájékozódásán, de innen az élet múlandóságára is rákérdező felnőttkor számvetésén. Leville-Touqué, Leatrice és társai 'aranyifjak'. Aldous Huxley, Joyce, Szerb Antal, Hevesi András, Szobotka vagy P. Howard-Rejtő Jenő regényeiben éppúgy otthonosak, mint a Praeben. Második útján az angol világ zártságában a befelé forduló elmélyedés, a kusza tapasztalatok összegezésének igénye segíti befejezni-kikerekíteni a regényt. Ekkorra megjelenik az idő, és általa megtestesül az etika. Az etika: a kompozíció. Megjelenésével a szövegszerűség átvált a megalkotottságra. Az egyik aranyifjú, Halbert apjának, az exeteri anglikán lelkésznek a Praet záró Meditációit«« az ifjak ironikus csevegésének oszcillálása az 'öreg' meditációjára, summázására vált át. Szentkuthy az öregséggel érzékelteti az egységnyi létezést, az embert is, és 'az öregkor tudja igazán, mi egy nap értéke. Egy egész élet.' A Prae kompozíciója ezzel az ‘öreg' exeteri lelkésszel teljesedik be: a térbeli időtlen nyitottságot az időbeli zártság mulandóságtudata fogja keretbe." Kabdebó Lóránt: Mibe harap a posztmodern kelgyó? Tiszatáj. 1997/2. 40 Szentkuthy Miklós: Frivolitások és hitvallások. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1988. 325-326. 77
