Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Horváth Dezső: Messzi Imriske kegyetlen halála
- Én még a világon se voltam, amikor ő meghalt. Én huszonötben születtem, ő huszonnégy éves volt, amikor meghalt. Számítsa ki, mikor történt. Kilencvenhatban jött a világra, akkor húszban volt huszonnégy éves. Csak apámtól hallottam róla.-Mit?- Azt, hogy elvitte a város, és hazaadta meghalni.- Rejtélyes így a beszéd.- Mondta az előbb a cséplőgépet. Az úgy volt, hogy amíg délben leállt a gép, és ebédeltek a banda tagjai, addig ő belebújt.- Ne is folytassa! Valaki elindította volna?- Dehogy! Kijött belőle, és megcsinálta ugyanazt fából. Észrevette a város, hogy nem parasztnak való, elkezdte taníttatni. Elvégezte azt a gépipari iskolát is, nem tudom, akkor minek hívták, amelyik a Kálvárián épült.- Tudom. Most Gépipari Szakközépiskola a neve.- Akkor azt, de nem tudom, milyen fokozatot jelentett az akkor. Hogy a lelkesedés vitte-e el az első világháborúba, vagy a kényszer, azt nem tudhatom, de gondolom, a hazafias lelkületnek is volt hozzá köze. Talán harcolt is a háborúban. Amikor már vége lett, akkor lett vége neki is.- Hogyan?- Egészen közönségesen. Legény volt, elment az öttömösi bálba. Búcsú volt akkor, a legénynek ott a helye. Barátaival ment állítólag.-És?- Valamelyik szerencsétlen ember éppen akkor veszett össze a feleségével. Azt nem tudom, ki volt, arról nem szól a családi emlékezet, de állítólag úgy indult el hazulról, hogy agyonüt valakit. Aki a mérgit ki akarja ereszteni, annak az a legjobb, ha valakinek a vérit ereszti ki. Bolond észjárás, persze, nagyon bolond, de megtörtént. És mit ád Isten, összetalálkozik éppen a mi Imrénkkel. A társai azonnal arrébb álltak, de egy várost járt, háborút viselt ember nem futhat el. Főleg azért nem, mert tudván tudta, hogy ő senkinek nem ártott, ennélfogva senkitől nem kell félnie se. Nekiment az a szerencsétlen ember, és elvágta a nyakát. Szegény Imre! Hatvannyolc évvel ezelőtt halt meg. Az öttömösi búcsú szeptemberben van. Hazajöttem, és nem találtam hirtelen azt a Móra-írást, amelyben Imriske szerepel. Jó barátom segít, ideadja a Vajda László által szerkesztett Georgikon és Nádi hegedű című kötetet. Az Epilógusra vonatkozó jegyzetanyag bőségesebb, mint a többi, ebből derül ki, hogy először 1910. február 13-án jelent meg a Szegedi Naplóban Máról - holnapra rovatban Katona Imriske címen. Egy hónappal később, március 19-én megint előjön a téma, A tanyai csodagyerek feleimmel, Kitaníttatja a város címen. [Kihagyom most azokat a bekezdéseket, amelyekre már utaltam.] Arról pedig még inkább nem tudhatott Móra, amikor irodalommá változtatta első írását, Imriske már nem élt. Majdnem három évvel azelőtt volt az a nevezetes öttömösi búcsú, amikor végleg elveszejtődött. írásának vége felé még azt tanácsolja a hozzá küldött gyereknek, maradj te csak a malackáid közt, Messzi Imriske, és vigyázzatok egymásra a szép sima ég alatt, a jó meleg napon, a libatoppos (sic) zöld gyepen. Ott olyan boldog emberré serdülhetsz, mint az édesapád meg a keresztapád, az egész atyafiságod, amelynek tenyerében van a mi kenyerünk, és ha kinyitja a tenyerét, akkor eszünk, ha becsukja, akkor nem eszünk. Most 38
