Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 2. szám - Kabdebó Lóránt: A látható mindenségben élni: A 85 éves Juhász Ferenc költészetéről
megélni, amikor a társak elhulltanak, amikor a közösség, amelyben él a költő, egyre inkább csúszik a megoldatlanságok szövevényébe? Juhász Ferenc nem elhagyja azt a történelmi párhuzamot, amelyet a Latinovits- siratóig kritikusai annyiszor megrajzoltak/megrajzoltunk. Csak túl ezen egy - ezt is magában foglaló - másfajta esztétikai vállalkozásba kezd. A hangsúly eddig az ember és történelmi csapdáinak szembesítésén volt, a nemzet sorsának és a valaha a szegénységet ellenpontozó baloldaliság tragikus meghasonlásának felmutatásán és átélésén. Ekkortól: az embert személyes sorsában a boldogság esélyével méri. Nem kivonja felelőssége alól, de a felelősségvállalásra alkalmasabbá nemesíti. Az aszkézis helyett az öröm elve alapján élő embert fogalmazza. És ez nem lefokozza, de felemeli, ellenállóbbá teszi költészetét. És visszamenőlegesen is egységesebben láttatja a pályaképe teljességében tündöklő költőt. A téma kezdetben szinte még nem is változik, de az attitűd máris lényegében más. Elképzelhető lett volna ez a Miklós-mise korábbi kötetben? Verset írok. Eddig már 80 oldal. Gondoltam iszunk egy pohár whiskyt. Nem hívtalak, nem mentem. Ültél az öreg bőrfotelben szétvetett lábakkal, szinte feküdtél, mint egy keresztre-feszített bohóc - zöld imádkozó sáska, nyitott szád odvas halotti szoba, égő gyertyák fényrács-ravatalháza, égő gyertyafogsorú ravatalszoba-szádban százezer koporsó, és minden koporsót felnyitottam, és én feküdtem a piros koporsókban kürtökbe-öltözötten, haláltűz-bizonyítottan, százezer bajszos aranykürt hörgött tűzpárdúc-ásítozással... ...Igyunk egy pohár whiskyt, ne a halált igyuk, a létezést igyuk, a létezés megtisztít, őrjöngve habzó fényanyag-fényalak, Hit: megáldalak, áldalak fényemben, gőgdacos hitemben, most és mindörökkön örökké. Amen. És emellett a Szentkuthy-idéző mellett a Téli napban Schéner Mihály játékai tűnnek elő, éppen a legjellemzőbb Juhász Ferenc-i versnapszakban: a hajnalban. „Kakaskukorékolás. Kint kakasok a hóban. Schéner Mihály hatalmas piros, fehérpettyes rongykakasai, a kitömött Ébredések, a piros posztó-szakállú, piros posztótaréjú Hajnali Őrzők, Hajnali Árulók kékposztó tolisarló farok-páfránybokorral!" Micsoda pompázatos összeölelkezés: valaha a szorongattatásban, utóbb az elégia derűjében egymásra rátalálva. Az igazi fordulás aztán a Halott feketerigó forrongó életrajzi kavalkádjában születik meg, az ember beleszabadulása a boldogság metafizikájába, mely azután elvezet A forró vérrel telt selyemcsipkeserleg, avagy új Énekek Éneke a XXI. századból című zsoltáros hangú, és egyben esendően segítséget váró szerelemvallomásig, az imába foglalt, a létezést elviselni segítő nagyszerű nőiséghez, melyben azután a XX. századra visszatekintő XXI. századi költészet klasszikus nyitódarabját ünnepelhettem. „Ó, Élet és Halál Szent Keveréke: / hit! Általad, mert veled hova kerültem én." Amul egy utazás távlatain, miközben felteszi költészete alapkérdését, szinte észrevétlen a Siratófalnál. Egy életen át ezer arcával harcol: ideológiától a létértelmezésig 8
