Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 12. szám - Vári Attila: Damaszkuszi fordulat

csonka családokban úgy is viselkedtek, mintha örökösből családfővé léptek volna elő, s bár ez tényszerűen így is volt igaz, olyan előjogokra tartottak igényt egye­sek, amelyek meghaladták a kor által elviselhető erkölcsi mértéket. Az életfogytig tartó tisztségeket nem lehetett visszavonni, a fővezér, vénsége miatt, ággyá alakított nyitott hintóbán tette meg a harctérre vezető utat. A feje­delem-érsek tudomására jutott, hogy a hadvezérnek, tulajdonképpen a város leggazdagabb selyemkereskedőjének a fia, aki végignézte egy bástya lőrésén keresztül megfertőzött apja kínlódását, ahogy cafatokban rothadó bőre miatt letépi ruháját, majd meztelen haláltusáját is látta, s hallhatta, ahogy a várfa­lon mellette álló püspök kimondja a visszavonhatatlant, hogy bevégeztetett, consummatum est. Még aznap üzent nevelőanyja szolgálójától, hogy az éjszakát nála, Rosamundánál fogja tölteni. Atyja, aki özvegy volt, nem sokkal hadba vonulása előtt nősült újra. A város nem is házasságnak, hanem vásárnak nevezte, ahogy az idős kereskedő egyik adósának éppen csak kamaszkorba lépő lányát megszerezte, egy kislányt, akivel el sem hálták a nászt, s a fiú, teljhatalmú örökösként, a mindenek birtoklásának elszántságával, elvárta az első éjszaka jogát is, amire ezzel, a szolgálótól küldött üzenettel jelentette be Rosamundánál az igényét. Clementinus, a nemek arányának ilyen vészes változása miatt, tudta, hogy komoly feladat előtt áll a város, de főpapként azt is megsejtette, hogy a Szent Inkvizícióra is újfajta szerepkör vár majd. Az arabok többnejűségére is gondolt, de elhessegette megoldást kereső ötletei közül a pogánynak tartott poligámiát. — Értelemszerűen megnő majd a parázna özvegyasszonyok száma - mondta bizalmasának, az abbénak, az érsek. Mindketten tudták, hogy előbb-utóbb meg kell, hogy nyissák a város kapuit, mert a döghalál után éhínség fenyegetett, de azt is tudták, hogy a hosszas bezárt­ság után majd érkezni fognak a kereskedők, komédiások, szemfényvesztők, és amint az lenni szokott, követi majd őket a szerencselovagok, sarlatán orvosok, csalók egész serege.- És a hímringyók - mondta ki mindkettőjük gondolatát a kancellária tit­kára, hiszen éppen ettől tartottak. Egy-két félrelépő özvegyet még el lehetett volna tüntetni a kolostorok valamelyikében, de mindannyian sejtették, hogy itt számlálhatatlan bűnös keletkezik majd s törvényeik szerint még szemet sem hunyhattak volna a férjek halála után született gyermekek származása körül keletkező zűrzavar fölött, a bonyodalmak abból adódtak volna, hogy a halott apaságát a halál beállta utáni tizenkettedik hónap után nem tekinthet­ték természetesnek.- Márpedig negyedik hónapja élnek férjeik nélkül, így még akkor is, ha ma foganna gyermekük, már fattyúnak kellene, hogy nevezzük őket, hiszen tizenhá­rom hónap múlva jönnének világra. Apátián bitangnak nem jár a férj vagyona, az özvegyi rész fölött is lánykori családja rendelkezne, ha törvénytelen gyermeket szülne — mondta az abbé. Mindketten sejtették, hogy új törvényre lenne szükség, hogy feltartóztassák az erkölcsi züllést, de az alkotmány értelmében egyedül, társuralkodója nélkül nem dönthetett az érsek. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom