Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 12. szám - Vári Attila: Damaszkuszi fordulat
A kísérők hada nem mert hozzáérni, hagyták, hogy a hegyekből leáramló hajnali hideg dideregtesse a testet, amely úgy folyt az érsekre ezüstös fuvallatával, mint a hóból olvadt hegyi patakok. És a kísérők megmerevedve rettegtek, mert emlékeikben elevenen élt a várfalak alatt ruháikból kivetkőző haldoklók látványa, s azt hitték, az ismeretlen ragály támad újra a városra. Mindenki a közelmúlt szörnyű képeit látta feléledni a dideregve zokogó pőre érsek miatt, a dögvész képeit, mert nem is sejthették, hogy egy hitében megalázott ember fekszik lábaiknál a hideg márványlapokon. Arra gondoltak, ahogy nem is olyan régen töviskerítéssel vették körül a várost, és nem engedték be még azokat a saját katonáikat sem, akik a hosszasan elnyúló háborúskodás végnapjaiban, amikor az ellenség is fejvesztetten menekült, hazafutottak az iszonyattól, s ott hagyták fegyvereiket is a csatamezőn. A városfalak alatt toporogtak, megrettenve, nem a kegyetlenné váló harcoktól, hanem a meztelen és temetetlen hullák tömegétől, akik láthatóan valamiféle hirtelen jött járvány prédái lettek. Nem voltak halálos sebeik, semmiféle külső nyomot, még ütést, karcolást sem lehetett látni rajtuk, de sokkal többen voltak, mint a harcok áldozatai, s ezek a ruhátlanul oszladozó tetemek szinte befedték a csatamezőt. A bíboros érsek, aki valaha a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend Nagymestere volt, orvos és alkimista, hogy megakadályozza a járvány terjedését, a város falain belül becsukatott kocsmákat, piacokat, megtiltotta, hogy háromnál több ember csoportosuljon a nyilvános tereken, s felszólította a papságot, hogy a templomok helyett az utcán, természetesen hívők tömegei nélkül végezzék a szertartásokat. A kénléggőzből készült vitriololaj volt a legfontosabb kelléke a fertőtlenítésnek. Azt konyhasótömbökre öntötték, s a keletkező sárgás-zöldes halálos gázzal irtották a rágcsálókat, rovarokat, s ettől a hatékony, de nagyon szúrós szagú anyagtól megfeketedtek a hamis aranytárgyak, s a valódi ezüst is olyan patinát kapott, mintha évszázadokat töltött volna föld alatt. De hála az alkimista érsek vegytani ismereteinek, a várost elkerülte a járvány, csupán azok az eretnekek haltak meg, akiket a gáz előállításánál, a fertőtlenítésnél dolgoztattak. Clementinus érsek társuralkodója volt a hercegségnek, de II. Hieronimus Jakabról nem volt híre a teljes elszigeteltségben élő városnak, s az ősi alkotmány értelmében életbe lépett az a rendelkezés, hogy a két uralkodó egyikének hiányában csak olyan határozatokat hozhat a másik, amelyekkel nem veszélyezteti az évszázadok alatt kialakult rendet. Minden intézkedésének kihirdetése azzal kezdődött, hogy a kürtjei után a kikiáltó eldarálta, „ezen intézkedés érvényét veszti a ragályos nyavalya elmúltával". Az érsek előrelátásának köszönhetően a várost elkerülte a döghalál, de a háborús veszteség, s azok halála, akiket a falak alatt láttak meghalni hozzátartozóik, s akiken csak annyit tudtak segíteni, hogy borostömlőket, némi élelmet dobtak nekik, amíg az utolsót is el nem vitte az ismeretlen ragály, hihetetlenül megváltoztatta a várost. A papságot, a fejedelmi udvar tisztviselőit, néhány mesterembert leszámítva, alig maradt férfi, ha csak nem soroljuk oda a pelyhedző állú kamaszokat, akik a 17
