Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 11. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT HATÁR GYŐZŐ - Kabdebó Lóránt: Határ Győző írói pályaképe

e nemben a Golghelóghié, filozófiai esszéi, az Özön közöny és a Szélhárfa három kötete (.A rákóra ideje, Félreugrók, megtántorodók, Antisumma).

„mérhetetlenül fáj az isteneszme elsikkadása - és teljes - tökéletes elvesztése; fáj feladni »fontosságunkat«, feladni »képünket-és hasonlatosságunkat«, előbbrevalóságunkat; a gondolatot, hogy mi a bioszféra választotta speciesze vagyunk, többrendbeli kinyilatkoztatások birtokosa

és fáj elszakadni kényelmétől; eszméink természetes nehézkedésétől megválni az isteneszme színes léggömbjétől, amellyel a gondolkozó szelleme mindig oly könnyedséggel indulhatott a legkisebb ellenállás irányába, s amely rövid úton a leghamarabb - mindjárt a leggazdagabb zsákmánnyal kecsegtetett; amelynek mákonyos diadalmámorára amúgy is rákaptunk, s pákosztosan nyaltuk az isten mézét

erre voltunk eleve kondicionálva s a tetejébe még tetszelegtünk is »ránk sugárzó fényében«: közvetítői — levita szerepünkben."

„A multiverzumok tátongásán az isteneszme elveszett" - írja, szójáték-metaforájával „özön közönynek” nevezve a létezést. És ha a filozófus Határt izgatja is mindez a probléma, az írót ennek épp morális következményei érdeklik:

„a mi levelünket egy olyan postás hozza, aki Origenész körzetét nem üríti. A címzés szabályos; a borítékon a feladó hiányzik. A levélpapír üres mit akarnak velünk?

írjuk meg magunknak a levelet olyannak, amilyet kapni szeretnénk? vagy íróhártyáját tartsuk óvatosan a láng fölé, hogy hátha citromlével írták, s majd úgy a titkosírás előjön?

vessük tűzbe, hogy mielőtt aláhamuzna, összeugró rongyán hátha felizzik az új pentagrammaton?

tanácstalanul forgatjuk lehunyt szemünk mögött elkergetjük - a látomány nem tágít"

A filozófus a világmindenség létezésének mikéntjére és miértjére kérdez, az író ebben a mindenségben a mindenségre kérdező ember csapdáit vizslatja. Az író válasza a filozófus kérdéseire: az Archie Dumbarton és a Köpönyeg sors (julianosz ifjúsága). Az utóbbi regényből idézve így hangzik Határ Győző embersorsképlete: „De nehéz a dolga a parányi egérnek, amely a maga kristály gömbjébe beleüvegesedve - benne él [...] benne élünk kristálygömbünk »csarnokvizében«, amivel látunk. Eszközei vagyunk valamilyen sorsnak; de sem az nem világos, hogy végső soron végzetünk bennünket mire használ majd, sem az, hogy mi magunk — mire valók vagyunk." Hogyan viselkednek hát ebben a léthelyzetben az emberek.

íme, Határ Győző Hongriuscule-i magányában megismétli a - számára valószínűleg ismeretlen - Heisenberg által felhangosított Niels Bohr-szöveget („wir im Schauspiel des Lebens gleichzeitig Zuschauer und Mitspielenden sind" = „az élet színjátékában nézők és ugyanakkor szereplők is vagyunk"), vagy a Németh László-i hipertónia-napló hasonló tanulságát: „Önmegfigyelőknek: Vigyázz, hogy a megfigyelő szemében ott ne dobogjon a kísérleti nyúl szíve."

Az első kísérlet: Archie Dumbarton. Egy Miller-féle Willy Loman-szerű ügynök, a legátlagabb átlagember. Különleges történetében azt a szellemi felemelkedést követhetjük, amely során az egész világ újra megváltását vállalja magára saját kínszenvedése által egyetlen ember. A magyarul Éjszaka minden megnő címen ismert regényét Határ Győző nem tartja fontos írásai között számon, gyorsan megírt ötletként emlegeti, pedig nyelve52