Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül
8 Arany munkásságában számtalan jelét adta annak, hogy őt is foglalkoztatta a nagy költők gyakori kételye: megérti-e, helyesen értelmezi-e saját kora s még inkább majd a jövő embere mindazt, amit alkotásaiba belesűrített, ezért készített - főként nagy elbeszélő műveihez - magyarázatokat is. Ezt látjuk a Toldiban is, ahol ma is lapalji jegyzetként közlik a költő saját szómagyarázatait. De ellátja magyarázattal Az elveszett alkotmányt is, a Buda halálát is, a Toldi szerelméhez pedig terjedelmes „Gloszárium"-ot készít, amelyben a magyarázatra szorulónak gondolt kifejezéseket értelmezi. (Sajnos egyetlen kiadónak sem jutott még eszébe, hogy e Glosszárium nagyon hasznos magyarázatait a műben ott közölje az olvasóval, ahol szüksége van rá, ezeket csak külön, az egész mű végén ábécébe rendezett jegyzékben lehet keresgetni.) Természetes azonban, hogy az idő múltával s benne a műveltség és a nyelv változtával ma egyre több magyarázatra van szükség ahhoz, hogy minden kifejezést megérthessen az olvasó. Arany művei - különösen balladái - már megjelenésük idején értelmezési vitákat váltottak ki mind az irodalom művelői, mind az olvasóközönség körében. Az egri leány című ballada maró szavát Lehr Albert a költő csinálmányának vélte, később Greguss Ágost „kánya-féle" madárnak mondta, végül Visky Károly megtalálta Hermann Ottó madártani könyvében: „vándor-sólyom". A Tetemre hívás megjelenése után pedig a költő azonnal levelet kapott egy hölgy olvasójától, aki el akarta szavaltatni valakivel, ám az „Állata őrzeni" kifejezés első szavát sem értette, sajtóhibának gondolta. A költő válaszában próbálta magyarázni a ballada némely kifejezéseit, majd a levél végére odaírta: „szavalásra könnyebben és első hallásra megérthető költeményt ajánlanék." Sajnos a költőhöz már nem fordulhatunk magyarázatért, kénytelenek vagyunk a kiadásokra, szótárakra és főként a józan észre támaszkodni. Voltaképpen három olyan kiadása van Arany költői műveinek, amely többé-kevésbé részletes, a költő jegyzeteinél sokkal bőségesebb magyarázatokat is ad. Egyik a már emlegetett Voinovich-féle kritikainak nevezett kiadássorozat (1951-53), másik a Magyar Klasszikusok-sorozat Arany válogatott művei (1953), a harmadik az Osiris Kiadó 2006-os kiadása. Az értelmezés alapja természetesen mindig maga a szöveg. Azt kell feltételeznünk, hogy Arany gondosan és pontosan fogalmaz műveiben, csak bízni kell benne, a szövegre kell figyelni. (O sokszor kifejezetten segíteni akar, ha úgy érzi, esetleg félre lehet egy-egy kifejezését érteni, pl. kurzív szedéssel kiemeli az olyan szót, amelyet szokatlan értelemben használ.) A félreértés azonban mindig fenyegeti az értelmezőt, hiszen Arany verseiben minden nyelvi apróságnak, jelnek, körülménynek jelentősége lehet. Tanulságos a költő egyik öregkori versének értelmezése körüli bonyodalom. MELYIK TALÁL? Hogy melyik arcképem választom rajzai közzől? Fényképíró úr! a botos és kalapost. Mint maradó vendég űl s áll a többi nyugodtan, Menni csak egy készül: útja van: ez leszek én! Az Akadémiai Kiadónál 1951-ben megjelent „kritikai" kiadásban Voinovich jegyzete ehhez a vershez: „A Kapcsos könyvben, alatta 30. 111. 80. Arany utolsó fényképe; 1880-ban készült, Ellinger fényképésznél, az akadémiai tagok albuma számára." Ez a tipikus Voinovich- jegyzet, amely tényeket (a vers föllelhetősége, a fényképész neve, évszám) ugyan közöl, a vers értelmezésével nem törődik. (Megjegyzem: mivel Arany életrajzát tartalmazó művében Voinovich helyesen fogja föl a verset, bizonyára nem is tartja szükségesnek magyaráz83
