Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül
dúl Aranynál, éppen azért, mert maga mondja, hogy „a fülnek ír". De azt nem akarom elhinni, hogy Arany a kijelentő módot összetévesztette volna a kérdővel, tehát kötőjellel írná: lesz-e, ráadásul a fölkiáltójel is mutatja, hogy semmiképp nem kérdő alakról van szó. (Úgy látszik, senkinek nem tűnt fel, hogy a sorvégi e itt az ez mutató névmás z nélküli alakja, és a z megint a rím hangzása miatt maradt el, ami Aranynál többször is előfordul hasonló esetben.) Sajnos a kérdéses szöveg a régebbi és újabb kiadásokban mindenütt kötőjellel van, de én nem hittem egyiknek sem. Az MTA Könyvtára Kézirattárának e-mailt küldtem, megírtam gondomat, és kértem, szíveskedjenek megnézni a kézirat megfelelő helyét. Jött is hamarosan ez a válasz: „Megnéztem a kéziratot, abban betű szerint ez áll (140. o.): nagy idő /essz el A nyomtatott kiadásokkal szemben tehát Önnek van igaza, ráadásul a »nagy idő« szavak között sincsen kötőjel, s Arany a »lesz« szót két s-sel írta. (Tóth Gábor osztvezh.)" [Ezúton is köszönöm a szívességét.] Ezzel fölmenthettük a költőt egy olyan helyesírási tévedés gyanúja alól, amelybe a gondatlan kiadók keverték bele. Az elveszett alkotmány egyik jegyzetében Arany megmagyarázza, hogy mi az a nemesi útlevél; „Megyék adták ki, s híd-, vásárvám stb. mentesség volt." Voinovichnál és a legújabb, 2006-ban az Osiris Kiadónál megjelent kiadásban a vásár után is kötőjel áll, így az értelme: vásármentesség, ami természetesen értelmetlenség. Más jellegű, komolyabb, és főként a legveszélyesebb hibák közé számíthatjuk a szócseréket, tehát azt, ha az eredeti helyett másik, önmagában értelmes szót tesznek a kiadók]?), nyomdászok]?), csak éppen ez hamisítás, eltorzítása a versnek. Azért veszélyesebbek, mert a gyanútlan olvasó könnyen elsiklik fölöttük, vagy éppen művészi különlegességnek tekinti. A Bolond Istók I. énekének 1. versszakában eredetileg ez áll: Kedvem van énekelni (ritka kedv Egy idő óta!) s ami több, vígat, Vagy víg-szomorkást, melyben játszi nedv (Humor) nevettet s olykor szívre hat. Voinovich kiadása óta szinte minden kiadásban a nevettet helyén nevetett áll. Versben ugyan sok minden, az is elképzelhető, hogy a humor (megszemélyesítve!) nevetett, de az nem létezik, hogy Arany a nevetett múlt idejű ige mellé odateszi a hat jelen idejűt. Nemrég a budapesti Nap Kiadó vezetője megkért, hogy legújabb Arany János- versválogatásuk szövegét vizsgáljam felül. Nem tudom, honnan vették a megküldött szövegeket, de bőven találtam hibát. Javítani kellett például a Hatvani című vers egyik részletét: „Hallgatva várnak Jöttére a tudós tanárnak, Ki a fekete könyvben olvas, S korán arannyá válik a vas." Az utolsó sor szerint a titokzatos professzor korán, tehát esetleg gyorsan]?) vagy talán hajnalonta]?) tudja arannyá változtatni a vasat. Csakhogy a költő nem korán-1, hanem kohán-1 írt, tehát a vas nem is gyorsan, nem is hajnalban, hanem a kohó füzétől válhatna]?) arannyá. Az ilyen jellegű hiba úgy keletkezik, hogy valaki nem érti a valóban szokatlan kohán [=kohóján, tüzén] kifejezést, és a problémát „megoldja" egy közismert más szóval: korán. A következő kiadásban így már nincs is „probléma", így már „érthető". 79
