Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Novák László Ferenc: A magyar településrendszer hungarikuma
A magas szintű mezővárosi iskolai oktatásnak is köszönhetően vált mindegyre műveltebbé a Három Város felsőbb társadalmi rétege, de szükségszerűen a szegényebb, tehetséges emberek gyermekei előtt is megvolt a felemelkedés lehetősége, s további magasabb szintű iskoláztatása Debrecenben, a pesti, bécsi, pozsonyi jogi, mérnöki egyetemeken. Nagykőrös első krónikásának, majd főbírójának, Bállá Gergelynek édesapja csizmadia volt, akárcsak a híres későbbi főbíró, Bakos Ambrusnak is (őneki köszönhetően kerülte el, illetve védte ki a város a helyben élő közbirtokos nemesek támadásait az incapacitas ürügyén), s nem utolsósorban Katona József takácsmester fiaként válhatott Kecskeméten városi ügyésszé s a nemzet nagy drámaírójává.25 Nem véletlenül működhetett főgimnázium, református és katolikus tanítóképző, jogi akadémia Kecskeméten és Nagykőrösön, s épülhetett fel színház az 1890-es években Kecskemét városában. Az intézményes kultúra magasabb nívójának tulajdoníthatóan a polgári átalakulás korában is kiemelkedő a Három Város a művelődés, önművelés fokozottabb kiteljesítésében. A XIX. század második felében sorra alakultak meg a különböző gazdasági - köztük kertészeti - egyesületek, amelyek komoly eredményeket értek el az országos gazdasági kiállításokon bemutatott különböző nemesített növényfajtákkal. Mindez azt is mutatja, hogy a Három Város konjunkturális gazdasági fellendülése elképzelhetetlen lett volna a jól képzett szakemberek nélkül. A különböző gazdakörök, majd a XX. század első harmadában megszervezett téli gazdasági iskolák valamennyien a mezővárosi agrártermelők és kézművesek részéről mutatkozó korszerűségi igényt jelzik. Itt említhető meg, hogy a két világháború között - Herke Sándor irányításával - számottevő kísérletet folytattak a körösi gazdák a Tetétlen puszta szikes talajának javítása érdekében.26 A magasabb szellemi színvonal áthatotta a mezővárosi parasztpolgárság gazdasági és társadalmi igényeit. Jól példázza ezt Mathiász János esete is, aki a filoxéravész után került ide Tokaj-hegyaljáról, és csodát művelt a homokon, jó példát mutatott az értelmesebb gazdáknak. Az ő példáját követte Kocsis Pál, Csókás József Kecskeméten, B. Tóth Ferenc Nagykőrösön és Ungváry László Cegléden. A mezővárosi önrendelkezés, korszerű, előremutató gazdaság, fejlett intézményes kultúra egyben predesztinálta a paraszti tudatvilágot, viselkedést, a hiedelmek és szokások alakulását. Az egyházi és világi hatalom szabályozó tevékenysége az egységes paraszti kultúra kialakulását kívánta elősegíteni - például a viselkedés megrendszabályozása, hiedelmek és szokások tilalmazása, sőt üldözése által -, amely azonban, a mezővárosi fejlettségből fakadóan, az alsóbb társadalmi rétegek nagyfokú mobilitása miatt kevésbé valósulhatott meg (jól igazolja mindezt például a díszes suba varrása és népszerűsége, holott a XIX. század első felében még szigorúan tiltották annak készítését és viseletét, vagy a fonóbeli élet fellendülése Cegléden a XIX. század második felében, amelyet tilalom sújtott korábban). A XVI-XVII. században az egész mezővárosi társadalmat a nyitottság jellemzi, de a nyitottság a XVIII. századtól mindinkább az alsóbb társadalmi rétegbeliekre, betyárokra, ridegekre, szolgákra, pásztorokra korlátozódik, akik nélkül a fejlett mezővárosi gazdasági struktúra megbénult volna. A nagyfokú migráció, a mobilitás az interetnikus vonásokat súlypontozza, s egyben jelzi a paraszti kultúra heterogenitását, színességét is. A migráció ugyan fokozza a tarkaságot, azonban kevésbé hat az egységesség kialakulására. Például a „bévödölés", „rekölés" felbukkanása délnyugat-dunántúli migrációs hatásra vezethető 25 Novák László, 1997, Novák László, 1994. 696-697. 26 Lásd Szabó István-Szabó László, 1978. 71
