Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 10. szám - Darvasi Ferenc: „Ő volt a legnagyobb hatással rám”

- Éspedig miről?- Ekkor mesélt arról Iván, hogy gyűlölte az iskolát, a tanárokat és a diákokat is. Azt mondta, nem volt olyan tanára, akihez boldogan visszament volna tanulni. Egyetlen kivételként Áprily Lajost említette, aki a Lónyay utcai református gimnáziumban tanította. Komolyan foglalkoztathatta, miért olvassák őt viszonylag kevesen, mert megkérdezte tőlem a közönség előtt, hogy mi lehet ennek az oka. És ekkor derült ki, hogy az Utószó helyett, amit én annyira szeretek, csak azért született meg, mert az Idegen szobák szerkesztője, Abody Béla megkérte, hogy írjon a novelláskötethez utószót - ő pedig ezt találta ki helyette.- Beszélt neked arról, hogy mely írók fontosak a számára, kiket szeret olvasni?- Épp a Kis Gerbeaud-esten mesélt Kassák hatásáról, akinek a szigorúsága, következetessége nagyon közel állt hozzá. És azt is akkor mondta, hogy - bár nincs kibékülve a női író kifejezéssel - a női írók közül kifejezetten szereti Kádár Erzsébetet, Nemes Nagy Ágnest és Ács Margitot.-Mi az, amit íróként tőle tanultál meg?- Vidékről felkerült lányként minden, ami Pesten megtörtént, és vidéken elképzelhetetlennek tűnt, érdekelt, és irigylésre méltó volt számomra. Engem úgy neveltek, hogy bizonyos emberekkel szóba szabad állni, másokkal nem. Az nem fordulhatott elő Pápán, hogy megkérdezzem valakitől, hány éves és mennyit keres. Neveletlenségnek számított utcán ismerkedni. Ebből az alapállásból mozdított ki Iván és a novellái.

Először is bátorságot kaptam tőle, hogy merjem megszólítani bármely lap főszerkesztőjét, szerkesztőjét ugyanúgy, mint az utcán az alkalmi árust, vagy az aluljárókban, kapualjakban ülő hajléktalanokat. Neki köszönhetem a hajléktalan-novelláimat is. Azt, hogy a Dzsumbujban élő egyik tehetséges fiatal cigányról könyvet írtam Columbo autója címmel. Hogy ezekről természetes hangvételben tudjak írni, hogy magától értetődő módon járjak ki a Dzsumbujba egy cigánycsaládhoz. Vagy ő tanácsolta, hogy nyugodtan kérdezzem meg a postást, miért választotta ezt a foglalkozást, miért nem lett mondjuk portás; a metrónál álldogáló, festett hajú, elegáns asszonyt, hogy miért kéregét, mire kell neki a pénz. Tehát akiről írni akarok, annak előbb rokona, ismerőse legyek. Csak utána jegyezzem le, mit gondolok és képzelek róla.

59