Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Onagy Zoltán: Pokoli Paradicsom
és: „Keményebbnek kellett volna lennie. Ahogy Gréta megjegyezte, igent már tud, meg kell tanulnia nemet is mondani." Gréta az áhított nagy szerelem. A regény egy parádésan levezetett nemi aktust köszönhet Grétának. A portásfiú - később másodállásban pultos - történetét a kezdettől meghatározza a hol eltűnő, hol felbukkanó Gréta. De nem csak. A regényszövet egészét határozza meg a húszéves fiú és a macsókörnyezet nőkhöz kapcsolódó sztenderd viszonya. A viszony rögzült állapot a hely szellemének megfelelően, apelláta nincs. Aki reklamál, repül, „eltűnik", kikerül a minden szinten megalázó jóból. Mintha Magyarország teljes férfipopulációja beszélne - kocsmáról kocsmára, buliból buliba járva - a Turczi által teremtett hímek szájából. így például a válások olimpiai bajnoka: „Akinek a pina puszta látványától is bűntudata van, az jobb, ha ás egy gödröt és betemeti magát." (78. o.) Eleinte különös a direkt szókimondás, szokni kényszerül az olvasó, aztán belejön a hétköznapi bölcsességek hallgatásába, viszont arra gondol, ezt a feministák nyilván szóvá teszik. Nem kizárólag a modort, hanem a nőnemű szereplők végletekig sarkított karakterei is érzékeny bütykökre lépnek. A fokozatosság kedvéért találunk nőt is, egy mindent megélt ősanyát, Mutert, aki - ha a fiatalember nem értené pontosan a dolgok lényegét - konkretizálja: „Elárulok valamit a nőkről, ha elfogadod jó, ha nem, majd megtanulod a magad kárán. A nőnek, fiatal barátom, egy ösztönnel többje van, mint a férfinak. Előre megérzi a gyengeséget, és továbbáll. A nő mindig a győzteshez húz, a többin csak anyáskodik. Mert ha egy férfit megvigasztalsz, az olyan, mintha aprópénzt adnál a koldulónak. Nem az ő lelkét váltod meg vele, hanem a sajátodét. Ezt, ha nem érted, szánts, vess, és hagyd másra az áldozatot." (260. o.) A narrátor időről időre finomít a férfi-nő kontextus fogalmain, némiképp kimenti a fiatalembert, jelezve, rá nem vonatkoznak a megállapítások: „Elolott nem történt más, mint azokkal a tizenéves fiatalemberekkel szokott ilyenkor, akik a számukra új, meghódítandó területekre kompromisszumok nélkül csak a szerelem kapuján át képesek belépni." (77. o.) A kép teljességéhez tartozik a parádésan megfestett női csapat — Maya, Elza, Chloé és Rudy, akik mind külön, leválasztott, jelzésszerűen végigvitt életút a kezdetektől megjelenésük pillanatáig. Turczi nagyon tud nőt írni. Turczi női - ifjútól az öregig - gyönyörűek, elegánsak. Elegánsan kurvák. Elegánsan szókimondóak és életszernek. Ugyanakkor jó az, jó az olvasónak, amikor felfedezi, egyes szövegfutam speciálisan közvetlen ízeiből ráébred, az író élvezetből teszi a dolgát. Semmi görcs, semmi kétely. Beül a gépbe, lendülettel főzi, kavarja, ízesíti. Olyanokat találunk, amit itt először: „Gyöngyvászon kiskosztümben feszít." Mi az a gyöngyvászon? Rá kell keresni. Jó az, jót tesz az olvasónak, ha egy ilyen tömör, pörgős, változatos, sokszereplős regényben kontúrosra rajzolt karakterek mozognak, és nem kénytelen ötoldalanként visszakeresni, hogy ez meg ki a csuda. Nem a visszakeresés állítja meg az olvasót, hanem a szövegben jó ritmusban elhintett bölcsességek, szlogenek, lesúlyozó közmondások. Száz és száz aláhúzható, aláhúzandó mondat, szignálszerű geg, lezárva, pontosítva, véglegesen helyére téve a fejezeten belüli kisjelenetet: „a legüresebb dió reccsen a legnagyobbat". Turczi helyszínválasztása telitalálat. Az olvasót vonzza és kíváncsivá teszi egy olyan tér, ahová soha nem jut el (Magyarország nem arról híres a XXI. század első felében, hogy a nép tódul well- nessből ki, wellnessbe be, munkanélküli számára a Kastélyszállóhoz hasonló szuper wellness egyenesen a Himalája K2-es csúcsa), olyan szereplőkkel, akiket maximum a televízióban láthat, esetleg a facebookon jelölhet be ismerősként. A gazdasági és politikai elit, az időről időre hozzájuk csapódó „futottak még"-szereplők titokzatos élete koncentrált figyelmet generál azokban, akik a „csapódásig" sem juthatnak. A regényt olvasva mindenekelőtt azonosítani kívánjuk az évszámot, az események dátumát. Turczi nem sokat segít ebben, eldugja az információkat. A 47. oldalon derül ki, hogy „demokrácia van", vélhetőleg a '89 utáni legújabb kori demokrácia. Korábban elhangzik Maradona neve egy pólóval kapcsolatban, Maradona '77-től argentin válogatott, ehhez adunk x évet, hogy a regény korába érjünk, de kulcs a kilencvenes évek végétől ismert wellness kifejezés (a wellness személyre szabott egészségmegőrző programok összessége, illetve a gyógykezelések együttes alkalmazása), kb. meghatározhatjuk a cselekmény idejét. Az ezredforduló környéke, mikorra az ügyesek nagyon gazdagok, az ügyetlenek kikopnak minden lehetőségből. Precíz, sima történetvezetés, precíz konstrukció, az idősíkok könnyed, erőfeszítés nélküli kezelése, gótikus hangütés, Turczi bevisz az erdőbe, kivezet az erdőből: „Az egész égboltot egyetlen kromatikus színskála uralta az acélszürke és a tengerkék összeakaszkodó árnyalataiban." (17. o.) Nem tudjuk, merre tartunk, és amerre tartunk, mi vár, de több fenyegető oktáv a gonddal beállított szerkezetben. Egy-egy villanásra felmerül, parabola? A korszak regénytechnikáit kifigurázó, életvezetési gyakorlatát sarkító, itt-ott ráerősítő direkt mechanizmusok azt sejtetik, Turczi parabolaregényt írt, mint Semprún a Ramon Mercader második halálában, amelyben egy kémtörténet álcájában egy eszmét (a 104
