Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Onagy Zoltán: Pokoli Paradicsom
Onagy Zoltán Pokoli Paradicsom Turczi István írói világáról Turczi István a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb, ugyanakkor legnagyobb munkabírású alakja. Tizenöt verseskötet, tíz hangjáték, tizenegy fordításkötet, köztük a hatalmas Singer- regény, A Moszkát család. Nem mellesleg a Parnasszus folyóirat főszerkesztője, főtitkár az írószövetség Költői Szakosztályában, a kortárs irodalom utazó nagykövete, a World Congress of Poets UNESCO- világszervezet vezetőségi tagja, és tagja az NKA Szépirodalmi Kollégium kuratóriumának is. A sűrű irodalmi jelenlét közben átlag hétévente, talán mert ennyi idő alatt cserélődik le teljes sejtkészletünk, Turczi prózakötettel jelzi a világ változását: Mennyei egyetem (1987), ...se nélküled (1994), A többi csak kaland volt (2005), Minden kezdet (2013). Harminc kötet. Nagy test. Harminc kötet korrektúráját se könnyű végigolvasni, amikor az író már éppen rá se bír nézni az aktuális műre. A harminc megjelent kötettel (+ a hangjátékok) a recenzenst is nehéz helyzetbe hozza. Ekkora életművet nehéz kóstolgatni, körbejárni, belelesni innen is, onnan is. Rá kell szánnia az időt, hogy felismerje, mi történik, milyen folyamatok játszódnak a háttérben, miként tette azt Kabdebó Lóránt 2007-ben a Balassi Kiadónál megjelent kötetében. „A költészet öntörvényű valami, sokszor együtt halad a történelemmel, másszor éppen szembefordul vele. Ha kell, a rettenetét mondja ki, máskor - a még rettenetesebb körülmények között - éppen vigaszt nyújtóan jövendöl virágzó életet a romok felett." Ha a poézisra érvényes ez a megállapítás, néha együtt halad, máskor szembefordul a történelemmé csak az utókor számára váló mindennapokkal, mit tehetne a munkásabb, részletezőbb epika? Mit tehet egy regény, hogy ne tévedjen? A szerencsésebbje kimozdul a horizontkorlátozó, az adott kor szemléletrendszerét kötelezően ráfeszítő világból, félreáll, kivárja a megfelelő távolságot, szöget, ahonnan meghatározhatók és megkerülhetetlenek a kiválasztott cselekménysor és az alanyi jogon létező jelen történelem lényegi összefüggései. Az összefüggések pontos, félreérthetetlen kibontása a regény maga. Turczi ezt teszi a Minden kezdetben. Választ egy fiatalembert (Azrael), egy meghatározó életszakaszt (húszéves), elhelyezi egy izgalmas, kevesek által belakott, ismert terepen (wellness paradicsom), a kort markánsan meghatározó szereplőkkel, mellékszereplőkkel népesíti be (félmaffiózók, félbűnözők, félpolitikusok, fölöttük/ alattuk erotizáló félig vagy egészen kurvák). Kész a regény terepe, közreműködői garnitúrája. Karakterizálja az egyes figurákat, filmszerű természeti képek előtt jeleníti meg a környezetet, titokzatos sztorikat lebegtet a jól követhető napi események fölött a feszültséget fenntartandó. így a recept. Ehhez, ami így kitalálva, már csak a tehetség, a gyakorlat, a történetvezetés rutinja szükséges, hogy élvezhető, ugyanakkor jelentős regény szülessen. Talán nem árt a Turczi-regény kriminális vonatkozásainak, ha kijelentjük, lényegében magyar földön játszódó görög drámát olvasunk. A pénz, a hatalom és az ő láthatatlan erővonalai. A hatalom és a helykereső kisember. A család és az összekötő szálak (öt év után a Kastélyszállóban találkozik a szülőktől elszökött nővérével). A szerelem, a mindent navigáló és felülíró szerelem. Egy huszadik születésnapját ünneplő fiú, az ifjú- és felnőttkor határán, érettségi után, egyetem előtt két hónap a világvégi, mindentől elszeparált és szigorúan őrzött szállodában. A fiú itt találkozik a valósággal, a magyar való világgal. Megkísérel végzetes sérülések nélkül átkelni a rendszerint ingatag hídon a gondtalan gyermekkor elhagyott regiszteréből a megfontolt, felelősséggel terhelt felnőttlétbe. A fiatalember jellemzője, mint ahogy a korosztály egyik legáltalánosabb jellemzője, azt se tudja, mitől óvakodjon. Ez nehezíti, hogy kerülje esetenként a túlzott kockázatvállalást. „Talán túl sokáig hagyta, hogy a dolgok a maguk kedve szerint menjenek" - mondja kissé didaktikusán a regény utolsó fejezetében, 103
