Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: Kései igazságtétel
Kabdebó Lóránt Kései igazságtétel (Szauder József olasz irodalomról szóló tanulmányai megjelenésekor) Amint kezembe vettem Szauder Józsefnek, indulásom mesterének az olasz irodalommal kapcsolatosan írott tanulmányainak gyűjteményét, egy viszonylag fiatalon távozott nagy tudós izgalmas hagyatékaként új világok felé vezető utak lehetőségei nyíltak ki a kötet elolvasása során. Kezdjem a pályakezdése történelmi viszonyaira is oly igen vonatkoztatható, általam hazai korrajzként is fogadott tanulmányokkal, melyeket visszatekintve „végrendelkező pályakezdés" címkével szembesíthetek a valahai fiatalember lehetőségeivel, és döbbenten olvastam ki bekövetkezett személyes sorsát legelső tanulmányaiból. A végzet jelenlétét összegezhettem, és azt a keserves harcot figyeltem, amellyel életét felőrölve mégis diadalmasan szembefordult a körülmények hatalmával. Képzeljük magunkat egy nagy tudós helyzetébe, akinek pályája akkor kezdődik, amikor a „fordulat évével" a tudomány szabadsága tragikus módszerességgel megszakad, és fiatalon hirtelen bekövetkezett halála a szellemi diktatúra lazulásának pillanatában akadályozza pályája szabad kiteljesítését! Szauder József mindennek ellenében mégis nemzedékek mestere lett, köztük magam is elindító szakmai tanácsainak köszönhetem a szabadon gondolkozás igényét. Hogyan volt ez lehetséges? A feleletet két, ifjan készített, és csak jóval később megjelenhetett tanulmánya adhatja meg. Pellico a börtönben a címe az egyiknek, mely a költő Jánosy István utóbb általam publikált, éjszakai hallucinációit rögzítő álomnaplóinak társdarabja. A tudós elemzése és a költő álomleírásai megrázó dokumentumai a szenvedőkkel való együtt szenvedésnek. A mi Kazinczynkhoz hasonló sorsú olasz író, Silvio Pellico „mély válságának tragikus és egyben felemelő könyvében" Szauder elemzését követve a hallgatni kényszerülés nyomasztó kínjaival szembesülhetünk. Az olasz író megpróbáltatásai ellenében párbeszédeket vizionált, és a börtönévei előtt felvilágosult gondolkodó börtönbeli képzelt beszélgetéseinek folyományaként visszavezérli önmagát hívő állapotába. De Szauder - az eredeti olasz szövegeket idézve - pontosan kimutatja, hogy Silvio Pellico, szemben marxista elmarasztalóival, nem valamilyen szokványos vallásossághoz menekül vissza, benne a hit megújulásának - ma úgy mondanánk: a neoevangelizációnak - egyik első, a felvilágosodással megmérkőző személyisége alakul ki. A gondolatfoszlányokból összeálló, belső vitákkal teljes metafizikai meditációkból a létezésben a maga szereplehetőségeit megformáló ember születik meg. Akit azután börtöneiből szabadulva is kíséri a magára maradtság réme: a hitvallónak a valahai felvilágosodott társakkal és utódaikkal szemben is vállalnia kell a meg nem értettség magányosságát. 73
