Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Biernaczky Szilárd: Afrikai (szép)irodalom Magyarországon

időben különösen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Intézete jár elöl, ahol egy sor észak-afrikai irodalmi témájú PhD született francia egyetemmel közös felkészítés és vizsgáztatás nyomán.

Kármán Marianna talán némi elkeseredettséget is sugalló írásának tehát az első tétele, miszerint nincsenek tanszékek, nem létezik valós és teljes értékű intézményi háttér a hazai Afrika-kutatás számára, lényegében igaz. A második igazsága (a hiányzó magyarországi afrikai irodalmi kutatások mellett az afrikai irodalom iránti figyelem lecsökkenése, vagy még inkább majdnem hogy megszűnése) viszont átvezet az afrikai irodalom hazai jelenlétének témaköréhez. És ezt egy kicsit aprólékosabban kell megvizsgálnunk, ugyanis itt az „egyrészt" mellett „másrésztek" felsorolását is meg kell ejtenünk.

Igaz tehát az, hogy a Kádár-korszak nem üzleti alapú könyvkiadása a harmadik világ iránti figyelem tekintetében sokkal szerencsésebbnek bizonyult a jelentős értékek magyarra mentésében, mint ami a rendszerváltás után következik. Az alapvetően politikai-ideológiai indíttatású törekvés mentén kiskapuk nyíltak, és legyünk őszinték, az állami kiadók (Európa, Szépirodalmi, Magvető, Gondolat, sőt Akadémiai és Kossuth) berkeiben megbúvó tájékozott szakemberek számos nagy fontosságú afrikai irodalmi alkotásnak adtak szabad utat (lásd többek között a csak az önálló kötetben megjelent regényeket vagy versesköteteket: Angola: Agostinho Neto 1980, Dél-Afrika: Peter Abrahams 1953,1975,1983, Hilda Bernstein 1970, André Brink 1980, 1982, Athol Fugard 1989, Nadine Gordimer 1976, 1978,

1984, Alex La Guma 1972, 1979, David Lytton 1967, 1968, 1971, Ezekiel Mpahlele 1961,

1985, Alan Stewart Paton 1959, Sylvester Stein 1960, Egyiptom: Nagíb Mahfúz /Nobel-dijas/

1965, Taufiq al Hakim 1968, Taha Hussein 1962, Elefántcsontpart: Ake Loba 1974, Gambia: William Conton 1961, Ghana: Ayi Kwei Armah 1975, Guinea: Camara Laye 1966, Kamerun: Ferdinand Oyono 1970, Kenya: Ngügi wa Thiong'o 1971, 1979, Nigéria: Chinua Achebe 1964, 1973, 1983, Buchi Emecheta 1982, 1983, Cyprian Ekwensi 1966, Gabriel Okara 1969, Christopher Okigbo 1989, Wole Soyinka /Nobel-dijas/ 1978, 1980, 1987, Amos Tutuola

1966, Szenegál: Ousmane Sembéne, 1958, 1962, 1987, L. S. Senghor 1982, Zimbabwe: Doris Lessing/?/ 1972, Charles L. Mungoshi 1979). Nem is beszélve a folyóiratokban (elsősorban a Nagyvilágban) megjelent nagyszámú afrikai irodalmi alkotásról. A zárójeles listából egyébként jól látszik, hogy Kármán Marianna időhatárai (1975-1990) csak a tendenciaszerűség jegyében értelmezhetők, hiszen afrikai művek elég szép számban jelentek meg 1975 előtt is. Sőt, mint látni fogjuk, 1990 után is.

Megjelent ebben az időszakban a máig pótolhatatlan: Fekete Lángok című afrikai költészeti antológia két nagyszerű kötete (1986, 1989), Hárs Ernő és Keszthelyi Tibor munkája eredményeként (bár korábban már több más, vegyes tartalmú afrikai antológia is kiadásra került). A Helikon. A Világirodalmi Figyelőnek pedig két különszáma (1970, 1986) foglalkozott a kontinens literatúrájával. Az Akadémiai Kiadó által gondozott idegen nyelvű világirodalmi folyóirat, a Neohelicon pedig, bár sok alkalommal jelentetett meg afrikai szerzőktől elemzéseket, 1989-ben egy különszámot ugyancsak közreadott.

És tegyük hozzá, az afrikai folklór is viszonylag jelentős helyet kapott a hazai könyvkiadásban: az Európa Könyvkiadó sorozatában (Népek meséi) megjelent tíz afrikai vagy afroamerikai kötet mellett napvilágot látott nyelvünkön az afrikai identitástudat egyik jelentős forrását képviselő Szungyata eposz (1983) is, valamint válogatás Leo Frobenius Fekete Dekameron)ábó\ (1974). Nem is említve a gyerekeknek készült, mégis talán a legigényesebb magyarországi afrikai mesegyűjteményt, amely Bodrogi Tibor és Karig Sára együttműködését dicséri (A csillagok szíve, 1962, németül: 1969).

Megemlíthetünk itt egy sajátos, és a nemzetközi kutatásban is ritkán feszegetett kérdést. A (lefordított) afrikai írók némelyike nem eredendően afrikai, hanem fehér (Nadine Gordimer, André Brink, Doris Lessing, Maxwell Coetzee), ráadásul ezek az írók sok

64