Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Szepesi Attila: Jeruzsálem tornyai: versciklus
és lemászott a gödörbe, amit hosszú évek alatt ásott. Átmetszette a föld rétegeit, agyag- és kavics-sávokat talált, néhol hajdani tűzre utaló fekete hamut. Kigördült ásója nyomán egy-egy megsárgult csont - találgatta, miféle, meg egy-egy tenger-emléke csipkés csigahéj. Vállára dőlt, beszívta a föld nehéz illatát, elszundikált és nem hiányzott neki sem a kinti lárma, sem az égen pislákoló csillagok. A bálványok neve Barátom, a dunaharaszti sátor-tábori fő-fő indián, Tornai Jóska, akinek verseskötetét, A bálványok nevét a legjelentősebb kortárs-könyvnek mondta Weöres Sándor, az esti tábortűznél borozgatva elmesélte: nemrég felkereste egy ifjú amerikai poéta, azzal, hogy fordítani szeretne a verseiből. Beszélgettek is erről-arról, ám amikor barátunk felidézte az ötvenes évek rémségeit, a váratlan házkutatásokat meg a letartóztatásokat, az ifjú amerikai hirtelen elkezdett magából kikáve ordítani: Hazudsz, ilyesmi nem történhetett, te az imperialisták ügynöke vagy, hiszen az képtelenség, hogy bármiféle hatóság csak úgy se szó, se beszéd, az én beleegyezésem nélkül berontson a lakásomba! Kyvagiokén Felkerekedtünk Déry Tibor születésnapját köszönteni, amikor szerkesztőségi kisinasként dolgoztam a Kortársnál. Volt cifra tósztok sora meg koccintgatás, végül Déry sejtelmes mosollyal átadott főszerkesztőnknek egy dossziét, önéletrajzi kisregénye, a Kyvagiokén kéziratát. Fütyülhet a szél, van egy Déry-regényünk, büszkélkedett főnökünk, ám másnap közölte, éjszaka elolvasta a kisregényt és nem meri közölni, be kell mutatni a hivatalnak. El is jutott a mű a nagybajszú legfőbb hatalmasságig, 47
