Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2014 / 9. szám - Szepesi Attila: Jeruzsálem tornyai: versciklus

aki — bár Déry barátja és tisztelője volt - egy zord mozdulattal kihúzta a regény második részét, ami a 45 után történteket taglalja.

Azt üzente, csak a korábbi időkre vonatkozó fejezeteket közölheti a Kortárs. Néhány hónap múlva ugyanő arról szónokolt az írószövetség közgyűlésén, hogy az írók tüntetőén a múltba menekülnek és nem írnak a máról.

Fiitól

'Weöres Sándor szörnyű cigarettákat szívott,

Munkást, Filtolt, Fecskét.

Egyszer bemutattam neki egy irodalmi est szünetében Temesi Ferit,

és a költő megkínálta nálánál két fejjel magasabb komámat- aki úgy nézett fel rá, hogy valójában lenézett -, egy mentol-illatú cigarettával.

Feri áhítattal szívta végig a Fiitolt, bár utólag bevallotta, olyan szörnyű volt, hogy csak a költő iránti tiszteletből nem dobta el azonnal.

Néhány hónappal később, amikor az óbudai Térszínházban bemutatták A holdbéli csónakost, Weöres már nem tudott felmenni a lépcsőn, úgy cipeltük fel kétoldalt támogatva, lába a levegőbe kalimpált.

Az előadás szünetében nem gyújtott rá, és amikor megkínáltam, szomorkásán mondta: köszönöm, nem szívok, bár nem én hagytam el a cigarettát, a cigaretta hagyott el engem. Pedig korábban csak legyintett, amikor Amy néni rápirított a sok cigaretta miatt: vasból vagyok!

48