Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
Márton László A madárlátta ezredes Volt egyszer egy magasrangú szovjet katonatiszt, még a nevét is tudom: Polkovnyik ezredes. Október közepén, miután a 2. Ukrán Front 18. harckocsizó ezrede felszabadította Hömpölyzugot, ő lett városunk szovjet katonai parancsnoka. Megbízható, bevált vezetőként sok jó tulajdonságának adta tanújelét: a kihallgatásokat gyorsan lefolytatta, döntései helyesnek bizonyultak, és egy az egyben váltotta rubelre a pengőt. Talán még most is itt járna-kelne köztünk, ha egy sor emlékezetre méltó, rendkívüli esemény el nem ragadta volna. Én pedig éppen ezeket az eseményeket fogom nektek elbeszélni, kedveseim, pontosan úgy, ahogyan legöregebb nagynénikémtől hallottam. Egy árva szó nem sok, annyit sem teszek hozzá, egy vak hang nem sok, annyit sem hagyok ki belőle. Polkovnyik ezredes, a hömpölyzugi szovjet városparancsnok egy szép tél végi napon betárazza géppisztolyát, és kimegy a határba vadászni. Az egyik őrszem, Perehod harcos átengedi a szögesdróttal befont spanyollovasok közti ösvényen. A másik őrszem, Perehvat harcos átengedi a nemrég telepített taposóaknák közti átjárón. És Polkovnyik ezredes már kint is találja magát a nagy magyar pusztaságban! Nem fél a sötétben bujkáló fasisztáktól, nem fél a magánytól, nem fél az eredendő bűntől. Nem fél ő semmitől, mert tudja, hogy mindnyájan Sztálin elvtárs kezében vagyunk. Hát, amint megy-mendegél a nagy magyar pusztaságban, egyszerre csak megpillant a földön egy kis, tarka kígyót. „Ejha - kiáltja örvendezve -, József-nap előtt talált kígyó mája meggyógyítja a flekktífuszt!" Azzal odatartja géppisztolyát a kis, tarka kígyó fejéhez, és kibiztosít. Ekkor azonban megszólal a kis, tarka kígyó: „Hallod-e, Polkovnyik elvtárs, három kígyófióka sír utánam otthon. Kíméld meg az életemet, meghálálom!" Csodálkozik Polkovnyik ezredes: József-nap előtti kígyó, és még beszélni is tud! Ilyen jószág nem terem minden bokorban! „Ide hallgass, te Zmeja - mondja, mert ezt a nevet adta a kígyónak nagy hirtelenjében -, szerencséd, hogy nem vagyok flekktífuszos, így tehát nem kell a májad. Eredj, bújj vissza a lyukadba!" Mire a kígyó: „Ha szükség lesz rám, jelentkezem!", így szól, és a boldogságtól reszketve eltakarodik. Polkovnyik ezredes megy-mendegél tovább a nagy magyar pusztaságban, hát egyszerre csak megpillant a földön egy kis, foltos ürgét. „Ejha - kiáltja örvendezve -, József-nap előtt talált ürge zsírja meggyógyítja a szifiliszt!" Azzal odatartja géppisztolyát a kis, foltos ürge fejéhez, és kibiztosít. Ekkor azonban megszólal a kis, foltos ürge: „Hallod-e, Polkovnyik elvtárs, kilenc ürgefióka sír utánam otthon. 20
