Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 9. szám - Marton László: A madárlátta ezredes
Kíméld meg az életemet, meghálálom!" Csodálkozik Polkovnyik ezredes: József- nap előtti ürge, és asztrahanyi kiejtéssel beszél oroszul! Ilyen jószág nem terem minden bokorban! „Ide hallgass, te Szuszlik - mondja, mert ezt a nevet adta az ürgének nagy hirtelenjében -, szerencséd, hogy nem vagyok szifiliszes, így tehát nem kell a zsírod. Eredj, bújj vissza a lyukadba!" Mire az ürge: „Ha szükség lesz rám, jelentkezem!", így szól, és a boldogságtól reszketve eltakarodik. Polkovnyik ezredes megy-mendegél tovább a nagy magyar pusztaságban, hát egyszerre csak megpillant a földön egy nagy-nagy parlagi sast. „Ejha - kiáltja örvendezve -, Sztálin elvtárs névnapja előtt talált sas tüdeje megvéd a letartóztatástól!" Azzal odatartja géppisztolyát a nagy-nagy parlagi sas fejéhez, és kibiztosít. Ekkor azonban megszólal a nagy-nagy parlagi sas: „Hallod-e, Polkovnyik elvtárs, tizenhárom sasfióka sír utánam otthon. Kíméld meg az életemet, meghálálom!" Csodálkozik Polkovnyik ezredes: József-nap előtti sas, és úgy hazudik, mint egy Üzbegisztánba telepített krími tatár! Ilyen jószág nem terem minden bokorban! (Polkovnyik elvtárs egyrészt értett a sasokhoz, és tudta, hogy egyszerre csak egy fiókájuk van, másrészt értett a krími tatárokhoz is. Azok is mindig a porontyaikat emlegették.) „Ide hallgass, te Orjol - mondja, mert ezt a nevet adta a sasnak nagy hirtelenjében -, szerencséd, hogy egyrészt jókedvem van, másrészt úgysem fognak letartóztatni, hiszen a dolgozó népet szolgálom, így tehát nem kell a tüdőd. Eredj, bújj vissza a lyukadba!" Mire a sas: „Ha szükség lesz rám, jelentkezem!", így szól, és a boldogságtól reszketve eltakarodik. Ugye, ti is észrevettétek, kedveseim, hogy Polkovnyik ezredes rosszul mondta, amit utoljára mondott, hiszen a sas nem lyukban lakik, ezért aztán visszabújni sem tud beléje. Azt is rosszul tudta, hogy nem fogják letartóztatni, mert mihelyt visszaérkezett a vadászatról, a SZMERS (Szmerty spionam, „Halál a kémekre") hirtelen színre lépő tisztjei lefegyverezték, és belökdösték abba az amerikai gyártmányú terepjáróba, amely abban az órában jött a Hömpöly túloldaláról, amikor Polkovnyik ezredes az aknazáron túl vadászgatott. A gépjármű ismét rágördül a kompra, majd a túlsó parton eltűnik a szemünk elől, és nem látjuk soha többé. * No, de ne búsuljatok! Nem az történt, hogy Sztálin elvtárs és a dolgozó néptömegek bizalma megrendült Polkovnyik ezredes iránt, hanem az ellenkezője. Egy nagy-nagy szolgálatot vár tőle Sztálin elvtárs és a nemzetközi munkásosztály. Zúg a SZMERS kocsija, száguld a SZMERS kocsija, rohannak hátrafelé az útszéli fák! Mire leszáll a nap, megérkezünk Debrecenbe. Ott aztán az amerikai gyártmányú terepjáró nem hajt se jobbra, se balra, hanem egyenesen begördül a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kapuján. Polkovnyik ezredes fölmegy egy szép, fehér márványlépcsőn. Annak legfelső fordulójában ott áll Nakazanycsikov elvtárs, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, és közli vele Presztuplenycsikov külügyi népbiztos üzenetét. Ennek pedig úgy foglalható össze a veleje, hogy: Sztálin elvtárs egyetlen lányát, Világszép Szvetlánát elrabolta egy nagy, tüzes sárkány, és most Polkovnyik ezredesre hárul a feladat, hogy a cárkisasszonyt - akarom mondani, az ifjú elvtársnőt - felkutassa, kiszabadítsa, végül pedig épségben visszahozza. 21
