Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül
Be ke József Bonyodalmak az Arany-versszövegek és -magyarázatok körül Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet... Szerb Antal 1 Arany egyik legjobb ismerője, Keresztury Dezső szerint: „Arany az irodalmi nyelvnek olyan összegezésére törekedett, amelynek legfőbb szabályát [...] ilyenformán fogalmazta meg: az irodalom, a költészet nyelve a nemzeti élet és művészet nyelve legyen. Olyan nyelv tehát, amely a felhalmozódott nyelvi kifejező-készletekből mindent magába foglal, ami az élet teljes, művészileg felfokozott s elrendezett gazdagságát a nemzet minden tagja, rétege számára elérhetővé, megérthe- tővé teszi." Hálás vagyok a sorsomnak, hogy ennek a művészileg felfokozott gazdagságnak nagykőrösi gyerekkorom óta, később a 40 évi tanítás során, és újabban hat éve a teljes költői nyelv szótárba rendezése közben minden szabad órámban csodálója lehetek. Napjaim azonban korántsem csak csodálattal telnek, bizony tele vannak küszködéssel is, de ennek okozója nem a költő, hanem a különböző verskiadások szövegeinek és magyarázatainak pontatlansága. Mivel nagy költőnk verstermésének igazán megbízható kiadása nincs, kénytelen vagyok időm jelentékeny részét arra vesztegetni, hogy a rendelkezésemre álló kiadások összevetése során kiderülő hibák korrigálása útján helyreállítsam a feltehetően helyes szöveget. 2 A mi klasszikus Arany Jánosunk alighanem nagyon gyakran feszeng a Kerepesi temetőbeli szúkecske fekhelyén, de az is lehet, hogy - mint a vén gulyás, Marci bácsi - „Vagy tud, vagy nem is tud e komédiárul", ami versszövegeinek pontatlansága körül lejátszódik. Pedig ő törekedett költőként is, tanárként is, szerkesztőként is a pontos, egyértelmű kifejezésmódra, s aligha sejthette, hogy szavainak véletlen vagy szándékos megváltoztatása milyen félreértéseket, esetleg értelmetlenségeket szül néhány emberöltő múltán. Szavait igazán „kőbe lehetne vésni", de sem ő, sem utódai nem tették, pedig talán ez lett volna az egyetlen módja annak, hogy változatlanok maradjanak. Sajnálatos tény, hogy az alkotó elhunyta után figyelmetlen nyomdászok vagy jóindulatú, de túlbuzgó sajtó alá rendezők kezei közé került a MŰ, s idők és kiadások folyamán „csiszolódik", „korszerűsödik", ki itt, ki ott igazít rajta, a következő „hozzáértő" vagy észreveszi az önkényes változtatást vagy nem, ha igen, akkor vagy elfogadja, vagy visszatér valamelyik régebbi 75
