Forrás, 2014 (46. évfolyam, 1-12. szám)
2014 / 10. szám - Beke József: Bonyodalmak az Arany-versszövegek és magyarázatok körül
változathoz, vagy újabbat talál ki. S szegény költő annál inkább részesül a mű gondozóinak kéretlen figyelmességéből, minél többször adják ki. Lám, lám, az a paradoxon alakul ki, hogy legjobban tehát az jár, aki olyan művet alkotott, ami csak egyszer jelent meg, mert ez meg fog maradni a maga vélt vagy valós tökéletességében az idők végezetéig. 3 Az utóbbi közel harminc esztendő alatt készített három írói szótáram, a Bánk bán-szótár (1991), a Zrínyi-szótár (2004) és a Radnóti-szótár (2009) munkálata során a kezem alá került szövegek pontossága tekintetében érdekes tapasztalatokat szerezhettem. Legkönnyebb dolgom ezen a téren a Bánk bán-szótár készítése során volt. Dr. Orosz László 1983-ban megjelentette Katona József drámájának elismerten kiemelkedő alaposságú kritikai kiadását, és e pontos szöveg alapján könnyű volt szótárt szerkeszteni. A Zrínyi-szövegek feldolgozása során azt tapasztaltam, hogy azok annál pontosabbak lettek, minél többször jelentek meg: tehát a legkevesebb gondom a legtöbbször kiadott Szigeti veszedelem szövegével volt. A Radnóti-szótár készítése során is küszködtem a szövegromlásokkal, vissza-vissza kellett nyúlnom azokhoz a szövegekhez, amelyek még a költő által kiadott és ellenőrzött kötetekben találhatók. Már itt kialakult bennem az a meggyőződésből fakadó munkamódszer, hogy ahol akár a szóalak valamilyen tekintetben kérdéses lehet, akár az értelem zavarosnak látszik, ott azonnal a régebbi kiadásokban kell utánanézni, és ennek során világos lett előttem, hogy a költők gondosabbak, mint a nyomdászok és a sajtó alá rendezők, sőt az is: a régi kiadások viszonylag pontosabbak, mint az újabbak. Ugyanez a véleménye Pásztor Emilnek is, aki a Toldi szavainak feldolgozása előtt - keresve a pontos szöveget - két kéziratot és hat különböző nyomtatott kiadást vetett össze, majd megállapította: „A szöveg a felsoroltak egyikében sem teljesen azonos valamelyik másikkal." Ugyanekkor arról is meggyőződött, hogy a Ráth Mór által 1883-ban megjelentetett kiadás Toldi-szövege olyan, amelyen „az előbb-utóbb elkészülő korszerű kritikai kiadásnak" alapulnia lehet. Magam is úgy vélem, hogy ennek a XIX. sz. végén többször megismételt kiadásnak a szövege nemcsak a Toldit, hanem az egyéb verses műveket illetően is viszonylag megbízhatónak tekinthető. (A „viszonylag" kifejezéssel arra utalok, hogy tüzetes vizsgálattal ebben is akadhatnak, bizonyára akadnak is elírások, nyomdahibák. Például teljesen érthetetlen számomra, hogy a Szent László című vers szövege miért más akkor, amikor versek között közlik, és más akkor, amikor a Toldi estéje V. énekében betétként szerepel.) 4 Kétségtelen, hogy a műélvezethez vezető út az alkotás kifejezéseinek megértésén keresztül vezet, a megértés alapja viszont a pontos szöveg. Ha egy különírt kifejezés összetett szóvá válik, illetve ha egy összetett szó „véletlenül" szétcsúszik, annak eredménye mindenképpen a helytelen értelmezés: jobb esetben csak megváltozik a jelentés, rosszabb esetben nevetséges értelmetlenséghez vezet. Persze mindkettőnek az az eredménye, hogy maga a költői alkotás és vele a művészi szándék sérül. A „jobb" esetre (Pásztor Emil nyomán) a Toldi közismert jelenetéből, a farkasokkal történt küzdelemből idézek: 76 „S mint midőn a bika dolgozik szarvával, [Toldi] Fölveti a farkast egy erős rúgással. Messze az avasba esik a vad állat" (V. érjek)
