Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Bencsik Orsolya: Egy felszakadó hang, egy kiáltás nyomában: Az odú feltérképezése Jónás Tamás Cigányidők című kötetében
Bencsik Orsolya Egy felszakadó hang, egy kiáltás nyomában Az odú feltérképezése Jónás Tamás Cigányidők című kötetében A kisebbségi írónak, Deleuze és Guattari szerint, ,,[úígy kell írnia, mint egy gödrét kaparó kutyáinak] vagy odúját ásó patkányinak]. Jónás Tamás első kötete, az 1997-ben a szombat- helyi Bár folyóirat könyvsorozatában megjelent Cigányidők, mely két elbeszélést (Forrás, Cigányidők) tartalmaz, olyan gödör vagy odú, amibe „több út is vezet". Tulajdonképpen egy csapda, mely tartalma ellenére is, illetve azzal együtt egyrészt megnehezíti az olvasó belépését, félrevezeti az ellenséget, a puszta jelölőt, így megvédi annak behatolásától az odút és készítőjét, az állatot, a szerzőt.1 2 Másrészt önmagába is zuhan („és engem már nem is érdekel, hogy mi az igaz igazság, én már tudom: minden önmagába zuhan"3 4), éppen ezért a csupán a tapasztalás által megnyilatkozó, megnyíló szöveg betemeti a szökésvonalait, járatait, zsákutcáit nem ismerőt, pusztán szabad asszociációk vagy (referenciális, pszichoanalitikus, szociográfiai stb.) interpretációk („igaz igazságok") közé süllyeszti. Dolgozatomban Deleuze és Guattari Kafka-könyvének módszerét vázlatosan követve nem Jónás Tamás művének értelmezését kísérelem meg, „nem akarlom] megmondani, mi mit jelent'“1, minden szerzői utasítás ellenére is („De még a legérdekesebb mesénél is tudok érdekesebbet. Ez pedig a saját életem története. Ezt a történetet el is mondom nektek. "5) nem autobiografikus prózaként kívánom elemzésem tárgyává tenni, hanem megtapasztalásában, intenzitásában, forradalmiságában, kisebbségi és nomád valójában. Azokat a pontokat keresem, ahol a „kiáltás szintaxisa"6 a legelemibb és a leghangosabb, ahol a beszéd, a Cigányidők nyelve „deterritorizálja a szájat, a nyelvet, a fogakat"7, ahol megváltoztatja és kibillenti, esetleg bomlasztja a többségi, nagy (bizonyos értelemben elnyomó) irodalmat. 1 Gilles Deleuze - Félix Guattari, Kafka - A kisebbségi irodalomért (Ford.: Karácsonyi Judit), Qadmon, Bp„ 2009, 38. 2 Vő. i. m., 7. 3 Jónás Tamás, Cigányidők, bár könyvek, Szombathely, 1997. - Mivel a dolgozat megírásának idején nem tudtam megszerezni a nyomtatott könyvet, a következő internetes oldalon található szövegre támaszkodtam: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/ciganyok/ ciganyidok/ (A forrás megtekintésének ideje: 2013. 05. 28.) 4 Deleuze - Guattari, i. m., 15. 5 Jónás idézett könyvének hátlapján olvasható. 6 Deleuze és Guattari fogalma, lásd: i. m., 54. 7 I. m„ 40. 110
