Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Bencsik Orsolya: Egy felszakadó hang, egy kiáltás nyomában: Az odú feltérképezése Jónás Tamás Cigányidők című kötetében
A Deleuze és Guattari által definiált kisebbségi irodalom (littérature mineure) fogalma nemcsak azért alkalmazható kiválóan Jónás első kötetére8, mert a szerző olyan kisebbségi, aki a többségi nyelven ír, és ennek köszönhetően nyelve eleve „igen erős deterritorizációs együtthatóval rendelkezik"9, hanem mert megfelel a terminus másik két feltételének is: benne minden politikai, és ehhez kapcsolódóan benne minden kollektív értéket kap. Politikai, hiszen a nagy, többségi irodalmakkal szemben benne a személyes, családi ügy éppen a sajátos, szűkös tér következtében nem válik külön a társadalmi-politíkai-gazdasági ügytől, tehát ez utóbbi nem csak puszta hátterét, környezetét képezi. És kollektív, hiszen, lévén kisebbségi irodalomról szó, mely nem bővelkedik a tehetséges írókban, követhető mintaként szolgáló, egyéni megnyilatkozású nagy mesterekben, benne nem válik külön a kollektív az egyénitől, azaz minden, „amit az író egymaga mond, azonnal közös cselekvéssé lesz, és amit mond, illetve csinál, szükségszerűen politika, még akkor is, ha a többiek nem értenek vele egyet. "10 11 A Cigányidő szereplőinek családi ügye tehát éles, aprólékos megvilágítást nyer, a familiáris viszonyrendszer rögtön a magyarországi cigány kisebbség helyzetébe ágyazódik, és egyfajta „politikai programmá''n válik, mely másfajta beszédmódja miatt egyszerre színesíti, gazdagítja a magyar irodalmat, az írói peremre szorultságból következő másfajta tudat forradalmiságával eleve lehetővé teszi az eltérő megszólalásmódot, irodalmi beszédet, érzékenységet, és ezzel együtt „cselekvő szolidaritást"12 vált ki. Forradalmisága azonban nemcsak a gondolkodás és az irodalom megújításában áll, vagy abban, hogy általa a literatúra valóban a nép, a mindenki ügyévé válhat mindenféle ideológiától mentesen, ahogy azt a francia szerzőpáros állítja a kisebbségi irodalmakról13 14, hanem a többségi nyelv elfolyatásában, kisebbségivé tételében, valamint nyelvi veszteségeiben, a nyelv hibás, ám teremtő használatában is. A Cigányidők az élőbeszédet imitáló, a palóc nyelvjárás elemeit, jellegzetes formáit és a cigány zsargon bizonyos kifejezéseit is önmagába építő nyelve szűk szókincsével, vulga- rizmusaival és sok esetben hibás szintaxisaival nem pusztán ábrázolói funkciót tölt be, de nem is csak a nyelv kellő birtoklásának a hiányára, problematikusságára - a kutyával vagy patkánnyal azonosítható, gödrét, odúját ásó kisebbségi író földjének keménységére, por- hanyótlan és nehezen megmunkálható voltára, nyelvi anyagának korlátozottságára - vagy az idegenségre mutat rá, hanem benne maga a nyelv és az értelem korlátái, önnön határai is kifejezésre kerülnek. Jónás Tamás két elbeszélésében elsődlegesen ez a korlátozott nyelv az, ami szakít az értelemmel és annak hagyományos kategóriáival, és ez az alulstilizált, vulgaritással telitűzdelt, helytelen, a többségihez képest idegen beszéd az, ami csak sejteti a rációt, és annak csupán puszta csontvázát, körvonalait tartja meg.u Mindössze tehát annyit hagy meg az értelemből, amennyi a Cigányidők szökésvonalainak az irányításához szükséges. Mint ahogy Deleuze és Guattari írja Kafkáról, úgy igaz a következő megállapítás az első 8 Dolgozatomban tartalmi-módszertani okokból kifolyólag nem foglalkozom Jónás Tamás későbbi műveivel. 9 Deleuze - Guattari, i. m., 33. 10 I. m„ 35. 11 Deleuze és Guattari fogalma (lásd i. m., 36.) 12 Uo. 13 Vő. uo. „Ily módon az irodalmi gépezet eljövendő forradalmi gépezetek helyébe lép, de egyáltalán nem ideológiai okokból, hanem azért, mert ebben a közegben egyedül felel meg a kollektív megnyilatkozás feltételeinek: az irodalom a nép ügye." 14 Vö. i. m., 42. „Márpedig pontosan a Prágában beszélt, a csehvel és jiddissel keveredő, kiszáradt német nyelv teszi lehetővé a kafkai újítást. Mivel így van ez (»így van ez mindig« [E 349], Kafka kedvelt fordulata, ténymegállapítás...), nem marad más hátra, mint szakítani az értelemmel, csak sejteni azt, csupán csontvázát, körvonalait megtartani." 111
