Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Tarján Tamás: Az átutazó (Weöres Sándor 100)

kor huncut rigmusainak, csipkelődve üzenő versjátékainak. A jellegzetes köszöntő költemény, az „alkalmi szösszenetként" keletkezett kis kecskeméti dal csupán a majdnem négy évtizeddel ezelőtti időpillanat miatt kíván magyarázatot.

Két patinás tulajdonnévvel indul a laudáló tizenhat sor. Weöres tudatos-véletlen játékossággal a végén, azaz Véghen: Kecskeméti Vég Mihály protestáns énekszerzőn kezdi, a Bánk bánt író, Kecskeméten született és elhunyt Katona Józseffel folytatja, hogy máris átlendülhessen a jelenbe. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetét, melynek előtörténete 1950-ig nyúlik vissza, 1973-ban alapították, a belvárosban álló, 18. századi építésű egykori ferences rendházat újítva fel számára, a fiatal építész, Kerényi József tervei alapján. Az 1975-1976-os tanév volt az intézet első, épp befejeződő nyilvános tanéve, „megújulása". (A Kodály Iskola 2007 óta tagintézmények együtteseként, komplex oktatási formában képezi tanulóit, növendékeit.)

Az üdvözlést követően már szinte a település valamennyi törzsökös polgárát („őslakóját") köszönti versében a vendég; ottlétét, a személyességet aláhúzva pedig a városhoz és a szerkesztőséghez kötődő poétát, Buda Ferencet, továbbá a fafaragó művész Pólyák Ferencet, a két becézett Ferit név szerint is. Előbbi a sorokból sejthetően jelen lehetett a rendezvényen, utóbbi nyilván nem, azért bízta Weöres a szíves üzenetet Szekér Endrére. A költőházaspár, Weöres Sándor és Károlyi Amy járt is Pólyák matkói tanyáján (nem bizonyos, hogy épp 1976 májusában) - gondos kereséssel fellelhető az interneten egy fénykép, amint egy monumentális alkotását szemlélik. A Pólyák „Förire" vonatkozó Weöres-sorok ma a tanyai műhely falán olvashatók.

A vers harmadik szakasza a Biblia említésével és többes számba helyezésével - „bibliák" - az e keretek közt lehetséges legmagasabb ünneplő-kitüntető, szakrális fokra hág, megalapozva a befejezés ironikus komolysággal hódoló világ- középpont-sugalmazását, a „minden itt van egy helyen" csattanóját. Weöres nem pusztán udvariaskodott. Gondolatai, emlékei szeretettel övezték Kecskemétet, hiszen egyik első mentorának, versei (az 1929-ben a csodagyerek költő tollából közölt Öregek stb.) megzenésítőjének, Kodály Zoltánnak a szülővárosát is tisztelte és kedvelte benne. (Az Öregek első megszólaltatása, Vásárhelyi Zoltán karmesteri intésére, Kecskeméten történt 1933-ban.) Lírai életműve ugyan különlegesen sok tulajdonnevet, köztük ezernyi helynevet fogadott magába, mégsem hagyhatjuk említetlenül, hogy Kecskemét neve a jelenleg mértékadó kiadás, az Egybegyűjtött költemények I-III. (2008-2009) betűrendes tartalomjegyzéke szerint verseimben (Kecskeméti piacon, 1984), kis számozott verset kezdő sorban (Kecskemét téli éje..., 1971 - Rongyszőnyeg II.) is felbukkan, s ha nem csupán a mutatóra bízzuk magunkat, hanem a pásztázó olvasgatásra, másutt is rálapozhatunk („Jégveremben, fagyos réten / harangoznak Kecskeméten...", 1972, ugyancsak Rongyszőnyeg II.). E háromszakaszos verset jelölve az említett kiadás tartalomjegyzéke sajnos hiányos. Megjegyezzük, hogy az Egybegyűjtött művek folyamába illeszkedő fenti három verskötet a mi versünket nem tartalmazza. A szerkesztő, sajtó alá rendező Steinert Ágota utószava ekként tudósít: „...a hagyatékban, korábbi köteteiben, napilapokban, folyóiratokban, magánszemélyeknél, kéziratban még bőven találhatók versek, amelyek sokszor csak véletlenségből kallódtak el, jutottak a feledés homályába. Ezek hoz48