Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai Farkas levele báró Wesselényi Miklóshoz
a' Vallásért el-is pirulni; ezeknek nevébe szollok; az Anya kér az ő tulajdon fiától ’s a' halhatatlan térdepel egy halandó előtt; az Édes Anya egy ollyan fiától, a' Kinek ő sokat adott, 's a Kinek ortzáiról még az ő enyésző tüze visszaég. Régóta nem találunk semmi egyéb modot a „Devalvatioval" el romlott Kollégyomnak helyre állítására; hanem hogy valamelyikünk Angliába menjen; ott van még tűz és pénz; az az ügy meg van nyerve, a' mellyet a' Pál Templomába publicálnak1; így segédet magán hajdan Enyed is, és ma is esztendőnként sokat kap onnét interesbe.2 Minthogy én néhány nyelvekben alkalmasint gyakorlott vagyok, 's az Ánglus beszédbe is. Göttingába tűrhetőleg fluens voltam; mindig engem küldöttek volna az ha mind inkább nem gyengülnénk, mint az elszegényedő peres, a ki igaz jussát se keresheti. Az én alázatos kérésem tehát az (az egész Nagyságodat alázatosan tisztelő Professorátus nevébe), hogy Nagyságtok magokkal fel-vinni méltóztassanak: igyekezem nem alkalmatlan, hanem segítő útitárs lenni. Szolgálok is ha kell, tsak Hazámnak szolgáljak; mint egy szent Vándor tűrök, a’ pálya végén koszorú van. Nagyságod is el-kezdheti ezzel (a' melynek századokra jóltévő következetes lehet) azon szép tettek sorát, mellyeket a’ Nagy Hazafi Örökösétől vár a' Haza. Egyik azon néhány métsek közül, mellyek az Erdély' halmai közt valamely szürkületes világot tartsanak olaj ja fogy; ki-alszik, ha mérél szebb áldozatot nem tesz valaki. Jól tudom, hogy a' Nép a' ki menetelből mér; ugyan azon tselekedetet ha el-sül isteníti, ha nem lehurrogja-, de annak az Országnak, a' melybe én most beszéllek Nagyságoddal, mértékébe tsak az a’ vég napom, mellyet a' kezdet ígér; nemes tzélra tör tudni nemes eszközökkel a' mi dolgunk, a’ többi nem a miénk. Én a jövő holnapba szándékozom a' fiamat Bétsbe az Ingenieur Academiába fel-vinni: ha elébb nem, ott is lehetne szerentsém Nagyságoddal találkozni. Instálom alázatoson minnél elébb Válaszát, hogy tudjam a' szerint rendelni dolgaimat; Vagyok magamat Gratiájába alázatosan ajánlva alázatos tisztelettel A M(éltóságos) L(iber) Báró Úr Nagyságoknak alázatos szolgája Bolyai Farkas Mateseos et Physicus Professor MVásárhely 1818. 16-a Juni." Sajnos Bolyai Farkas angliai útja elmaradt. Valószínű, hogy a báró sem válaszolt Bolyai Farkas levelére, másfelől Wesselényi Miklós is Széchenyi István felkérésére lett Széchenyi utazótársa, és tanulmányútjuknak határozottan magánjellege volt. Az is igaz, hogy 1818-ban már késő volt a református kollégium és a református vallás megsegítéséért pénzadományokat kérni. 200 évvel korábban még ennek volt alapja, de a XIX. sz. elején már nem. Bolyai Farkas kérésében egyéni érdek is volt, nevezetesen Wesselényi költségén szeretett volna Bécsbe felutazni, fia kísérőjeként. A fia, Bolyai János bécsi katonai akadémiai taníttatásának költéségét, amely közel 10 000 rénes forint volt, már összekoldulta gróf Kemény Miklóstól és gróf Kendeffy Ádámtól. A nagyobb összeget talán gróf Kemény Miklós adta, aki akkor Marosszék főkirálybírója volt. Ezek után már nem tetszhetett Wesselényi Miklósnak Bolyai Farkas kérése. Azt se felejtsük el, lehet, hogy Wesselényi báró nem vette jó néven, hogy Bolyai Farkas a fiát a Bécsi Katonai Akadémián akarja taníttatni. Ugyanis ott felesküsznek a császárra, és egész életüket a Flabsburg-ház szolgálatára kell áldozzák! Ezt nem minden erdélyi arisztokrata nézte jó szemmel, de Wesselényi Miklós egészen biztos, hogy nem! 1 hirdetnek 2 kamatba 39
