Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
Lénárt András „Kiszabadulva" - 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján Az 1956-os forradalom után mintegy 200 ezer ember hagyta el Magyarországot.1 Többségük véglegesen más országban telepedett le, és bár sokan tervezték, az 1989-90-es rendszerváltás után mégis kevesen tértek vissza szülőföldjükre. Az idegenfóldön eltöltött évtizedek alatt kialakított életvilágukat, gyerekeiket és unokáikat a hazaköltözés kedvéért többnyire nem hagyták el. 2005-ben megkezdett kutatásomban figyelmemet a fiatalon külföldre került magyarokra fordítottam: 25 Ausztriában letelepedett, egykori tinédzser emigránssal készítettem interjút. A Magyarországról tizenévesen emigráló diákokat „másfeledik" generációnak fogtam fel, mert többnyire saját döntésük nyomán és önállóan hagyták el szülőföldjüket, azonban olyan fiatalon kerültek ki, hogy beilleszkedésük sokkal zökkenőmentesebbnek ígérkezett, mint idősebb első generációs társaiké. Kíváncsi voltam, hogy elbeszéléseikben az 56-os forradalom milyen jelentőséggel bír és egyáltalán, milyen tényezőkből rakják össze és mutatják meg nekem külső - vagy hazai - szemmel korántsem egyértelmű identitásukat. A menekültek folyamatos mozgása miatt nehéz volt pontos statisztikákat készíteni, így elsősorban a felvétel időpontjától függően a korcsoportos megoszlásról is több adat látott napvilágot. Willibald Liehr, az osztrák belügyminisztérium magyar menekültüggyel megbízott osztályvezetőjének jelentése szerint 1957. május elején 3665 14-18 éves menekült volt Ausztriában, akik közül nyilván sokan továbbutaztak, és sokan abbahagyták vagy el sem kezdték a gimnáziumot. Ami biztos, hogy 1957 és 1963 között közel 1000 diák tanult magyar nyelvű középiskolában, és 815-en érettségi vizsgát is tettek ebben az időszakban.2 Az osztrák kormány hamar intézkedett a diákok elhelyezéséről és beiskolázásáról. Az egyeztetéseket követően öt középiskolát és néhány átmeneti intézményt létesítettek. A legnagyobb iskola, az innsbrucki Magyar Reálgimnázium valójában már 1947 óta működött, a másik öt pedig apró tiroli (Grän, Wiesenhof), felső-ausztriai (Obertraun, Kammer am Attersee) és karintiai (Iselsberg) falvakban - a magyar határtól igencsak távol kapott helyet.3 Az iskolákban magyarul tanítottak, így a gimnazisták évkihagyás nélkül juthattak el az érettségiig. Az iskolák két-három évig működtek, előbb összevonták őket, majd után1 (Hablicsek - Illés 2007:157-161.) 2 A statisztikai adatokat közli: (Deák 2007) 3 Az említetteken kívül még a következő településeken biztosítottak időszakos szállás- vagy tanulási lehetőséget ipari tanulók, illetve gimnazisták számára: Retz, Spittal an der Drau, Rum, Hochleiten, 31
