Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
pótlás híján teljesen megszűntek. Az 1956-57-ben általános iskolás korú kb. 2500 gyerek egy része harmadik országba vándorolt, a többiek pedig néhány év alatt elég jól megtanultak németül ahhoz, hogy ne kelljen magyar nyelvű gimnáziumba járniuk. 1963 után már csak egy bajorországi internátusbán nyílt lehetőség magyar, illetve kétnyelvű középiskolát elvégezni. A kastli gimnázium, ha anyagi gondok közepette is, de mai napig működik. írásomban az interjúk egyik jellemzően visszatérő témáját, a nyugati utazásokat dolgoztam fel. Amint majd látni lehet, az úti élményeket taglaló öt visszaemlékezés kiválóan alkalmas volt az elbeszélők önreprezentációjára, amit az elemző összekötő szövegekkel is igyekeztem hangsúlyosabbá tenni. Nemcsak a tartalom visszaadására törekedtem, hanem a történetmesélés kontextusát is próbáltam bemutatni. Az interjúidézeteket nem javítottam, de a szöveg könnyebb befogadhatósága érdekében minimális szerkesztéssel éltem. Az ötvenhatos emigránsok, főként a fiatalok számára az utazás egy új, semmivel össze nem hasonlitható élményt jelentett, mivel a szocialista társadalmak állampolgárai számára az utazás a gyakorlatban nem jog volt, hanem kiváltság. Az állam útlevél- és devizapolitikájával önkényesen határozta meg, kit és milyen feltételekkel enged utazni. Az útlevélkérelmek elbírálásában a kérelmezőket munkahelyükön is „lekáderezték", hogy vajon az illető politikailag kellően érett-e a külföldi utazáshoz, magyarán nem fogja-e az utat disszidálásra kihasználni. A két háború között a nemzetközi turizmus egyre kiterjedtebbé vált, de meg sem közelítette az ötvenes évektől megfigyelhető nagyságrendet. A második világháború előtt a közepesen fejlett Magyarország lakosságának csak kis százaléka engedhetett meg magának külföldi utazást, és ezeknek az utaknak jelentős része a szomszédos országokban kisebbségi sorban élő rokonokhoz vezetett. A harmincas évekre azért a korábbi 10-20 ezer fős kör 200 ezerre emelkedett, az arisztokrácia mellett a közép- osztályból is mind többen nyaraltak külföldön.* 4 A második világháború után kialakult politikai helyzet nemhogy segítette volna az utazást, hanem szinte teljesen megakadályozta a külföldi utakat.5 A szovjet tömb országai nemcsak a tőkés államoktól voltak elzárva, hanem a táboron belül is csak kivételes esetekben - élmunkásként, sportolóként, hivatalos, szolgálati út egy-egy csoportosan szervezett út alkalmával - utazhattak.6 A külföldi utazás az ötvenes évek közepéig szinte teljesen elképzelhetetlen volt. Először 1956-ban - ekkor szervezték az első bécsi hajókirándulásokat, de Romániába is el lehetett jutni -, majd a hatvanas évek elejétől biztosítottak lehetőséget a határátlépésre.7 Az idegenforgalom gazdasági jelentőségét felismerve a magyar állam fokozatosan megkönnyítette a tőkés valutával rendelkező nyugati állampolgárok beutazását, és szigorúan ellenőrzött keretek között biztosította a magyarok külföldi útjait.8 Az emberek, árucikkek és eszmék szabad áramlása azonban az egész szocialista korszakban csak vágyálom maradt, így az utazás a Greifenstein, St. Ägyd am Neuwald, Unterdellach am Wörthersee. Az iskolákra vonatkozó statisztikai adatokat lásd: (Deák 1998) 4 Az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt fürdőhelyei, a horvát, valamint az olasz tengerpart a középosztály számára továbbra is fontos utazási célpontok maradtak (Romsics 2001: 221.). 5 (Zolberg 2001) és (Borda-Kolacsek 1974) 6 A szerencsés élmunkások és sztahanovisták első ízben 1947 nyarán utazhattak Jugoszláviába, a kétoldalú kapcsolatok megromlásával ez a lehetőség is elveszett. Szakszervezeti beutalóval a kiválasztott kevesek eljuthattak még Romániába és Albániába is (Horváth-Majtényi Tóth 1997: 117-123.). 7 Határátlépésre, határmenti forgalomra, csempészésre lásd: MOL XIX-B-10, 1961, V. 233. fn. Említi még: OHA, Karátson Gábor-interjú. »401« 1991-1992. Az interjút készítette: Romvári Zsuzsa 30. 8 (Bencsik - Nagy 2005: 58-119. és 182-197.), illetve: MOL XIX. G 28 b, ÓIT, 265. db 32
