Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Kötter Tamás: Give me summer; Hibátlanok

Aztán: fel kéne hívnom Tamást, az ügyvédemet, hogy megbeszéljem vele a válás részleteit. Tamásról meg az jut eszembe, hogy a „mandzsúriai jelölt" is lehetne Bajnai új gúnyneve. Ezt a nevet ebéd után az irodámban találtam ki, és még fel is írtam egy cetlire. A papírdarab a zakóm zsebében van. Gyorsan kitapogatom. A „mandzsúriai jelölt" annyira tetszik, hogy magamban jót nevetek rajta, sőt még hangosan fel is horkanok, mert nem bírom magamba fojtani a röhögést, de szerencsére Kinga nem veszi észre. Miután kinevettem magam, elküldöm az ötletemet sms-ben Tamásnak. „König", válaszolja, szinte azonnal.

Aztán az az őrült ötletem támad, hogy Kingával akár üres lapokat is aláírat- tathatnék, de rögtön belátom, hogy ezt önszántából valószínűleg most nem fogja megtenni nekem. Ettől aztán rossz kedvem lesz, és nyomban arra gondolok, hogy hülye ötlet volt ez az étterem. Ha most otthon lennénk, játszom el a gondolattal, akkor valószínűleg kényszeríteni tudnám Kingát, hogy aláírja azokat az üres papírlapokat.

Másrészről, nyugtatom magam, az is igaz, hogy Kinga az étteremben nem csinál majd jelenetet.

Aztán, mivel már negyed tizenegy is elmúlt, gyors fejszámolást végzek, hogy ha most megmondom - bár ebben még egyáltalán nem vagyok biztos - a feleségemnek, hogy vége, akkor mennyi időbe telik, amíg megérkezik a taxi, és az út Ágihoz, aki szerencsére nem messze, a Margit híd pesti hídfőjénél lakik. Aztán az villan az eszembe, hogy Áginál kényelmetlen az ágy. Amikor nagy ritkán nála töltöttem az éjszakát, alig bírtam elaludni. Egyébként Ági lakása zajos is, legalábbis zajosabb, mint a Szabadság-hegy.

Végül azon kezdem el törni a fejem, hogy miért tizenegyig adott időt Ági. Miért nem éjfélig? Holnap korán kel, ez a szerencseszáma, hirtelen ez jutott eszébe, babonás, eddig tart az X-faktor adása, sorolom magamban a lehetőségeket. Esetleg egy jós vagy guru (egyszer említette, hogy járt egy Frabató nevű mágusnál, százezerért valami rontást vett le róla) ezt a napot és órát jelölte ki, ami ugyancsak valószínű magyarázatnak tűnik.- Nos - kezd bele Kinga, miután a pincér leszedi az asztalt, én pedig újabb két pohár bort rendelek -, miről akartál velem beszélni?- Valamiről, ami mindkettőnket érint - mondom óvatosan.- És mi lenne az, kedvesem? - kérdi nyájas hangon, és felpillant az étlapból, amit megállás nélkül, oda-vissza lapoz, mint egy magazint.

Csönd.- Kérsz kávét? - kérdem.- Tudod, hogy nem kávézom - feleli.

Újabb csönd.- Nos - mondja vagy kérdezi. Fogalmam sincs, mert közben felemeli a telefonját, noha meg sem szólalt, vagy az is lehet, hogy igen, csak a zajban nem hallottam, vagy éppen rezgőre van állítva. Alig néhány másodperc alatt négyszeresére gyorsul a pulzusom.- Állítólag egészséges - motyogom.- Mi? - kérdez vissza, de még mindig a telefonját babrálja, mintha nem tudná eldönteni, hogy felvegye-e.

190