Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Kötter Tamás: Give me summer; Hibátlanok

ragyog. Louis Vuitton táska hever előtte az asztalon, egy pohár bor és a mobilja mellett.

A pincér a szomszédos asztalnál ülő pár elé egy-egy pohár pezsgőt tesz le. Hátulról finoman megérintem a meglepett feleségem vállát, és odaszólok a pincérnek, hogy hozzon nekem is egy pohárral.- Késtél - ez az első szava hozzám.- Fontos tárgyalásról jövök - hazudom, s közben mély lélegzetet veszek, megfeszítem az izmaimat. - A IBM-mel tárgyaltam egy nehéz üzleti ügyben, de már sínen van - mondom, de képtelen vagyok a tekintetemet levenni a mobiljáról. - Te el sem tudod képzelni, hogy micsoda alakok vannak ott, az egész Google egy nagy káosz, akarom mondani az IBM - javítom ki rögtön magam, aztán felnevetek. - Nahát, hol van már az a pincér! - Fújtatok idegesen.

Elnézően mosolyog rajtam, de a tekintete közben engem vizslat. Észreveszem, hogy reszket a kezem. Lassan lecsúsztatom az asztal alá. - Igazán? - kérdi, és némi gúnyt érzek a hangjában, ami akár azt is jelentheti, hogy Ági már felhívta.- Nos, igen. - Képtelen vagyok a szemébe nézni, az a rohadt mobil még mindig mágnesként vonzza a tekintetemet, s az is óriási erőfeszítésembe kerül, hogy magam elé vegyem az étlapot, kinyissam, lapozzak benne, s közben imádkozom, hogy jöjjön már az a pincér.- Hogy telt a napod? - teszem fel végül ezt a hülye és érdektelen kérdést, csakhogy megtörjem a csendet. A választ nagyjából sejtem, meg nem is nagyon érdekel, mégis jólesik hallani a hangomat.- Az Oxigénben voltam, összefutottam Klárival, aztán elmentünk ebédelni a Dérynébe... - sorolja, de aztán egyszerűen nem hallom, amit mond. Látom, hogy mozog a szája, és még fel is nevet valamin. Biztosan valamilyen vicces dolog történt vele, vagy ilyesmi, de nem hallom, ami akár attól is lehet, hogy megsüketültem az idegességtől, legalábbis ezt gondolom magamban. Percek telnek el így, végül előkerül a pincér, leteszi elém a pezsgőt, s ezzel kiránt a bénultságból.

Borjúfiiét rendelek galambmellel és spenóttal, Kinga gyöngytyúkmellet szarvasgombával és salátával. Desszertet nem kérünk. Mindketten diétázunk. A vacsorához Chardonnay-t iszunk.- Nagyszerű, nagyszerű - csapom össze a tenyeremet, miután a pincér felveszi a rendelést, és mi magunkra maradunk. - Na és milyen volt?- Micsoda? - kérdi némileg meglepetten.- A Déryné - vágom rá rövid habozás után, mivel magam sem tudom, hogy mit akartam kérdezni.

Megvonja a vállát. - Semmi különös.- Aha - bólintok, és rápillantok az órámra. Kilenc óra harminc.

Ági huszonegy. Marketingasszisztens a Coránál, vagy hol a csudában. Ezeket az áruházakat mindig összekeverem. Egyébként meg modell. Na, nem olyan igazi modell, mint amilyeneket a Fashion TV-ben Kinga szokott nézni. A Quelle katalógusban szerepelt háromszor vagy négyszer, meg Dubaiban is járt, de ott csak ékszermodellként. Állítólag. Szereti a vámpíros filmeket. Vegetáriánus. Hetente egyszer-kétszer találkozom vele a lakásán.

188