Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sembery Gábor: Szomszédok
szólni, csak néz, nézi főnökét, aki huszonhét évvel fiatalabb nála. Nézi szabályos, borotvált arcélét, szemüvege aranykeretét, hideg, kék szemébe bámul, és végül csak annyit tud kinyögni: - Értem... - Az ifjú üzletember, dolga tömérdek, már emelkedik is székéből, nyújtja aranygyűrűs kezét (ujjai szőrösek) Füredi felé, és valamit mond, de Füredi már nem hallja, képtelen figyelni, felfogni a szavak jelentését. O is feláll, automatikusan nyújtja a kezét, és megalázottan elhagyja a helyiséget. Bemegy az irodába, az asztalához lép, ahol már ott ül az új kolléganő. Füredi végigméri, kedves arca van és csinos. - Igen, fiatal, jól képzett - összegzi magában. Mindketten zavarban vannak, a lány feláll, Füredi zavarában kezet nyújt és bemutatkozik, de abban a pillanatban, hogy kimondja a nevét, rájön, mennyire felesleges, hiszen soha többet nem látják majd egymást. Sok szerencsét kíván a fiatal lánynak, aztán elhagyja az irodát, lassan lesétál a lépcsőn és kilép az épületből. Időközben a szél elállt és kisütött a nap, kellemes idő van. Füredi megszokottan lépdel a villamosmegálló felé, aztán eszébe jut, hogy milyen korán van, és inkább gyalog sétál végig a körúton a buszig. A buszmegállóban egy férfi rápöccinti kabátjára a cigarettahamut, Füredi ingerülten szól rá, amaz foghegyről odavet egy „bocs"-ot. Nem megy a kocsmába, inkább vásárol egy üveg bort magának a közértben és hazamegy. A konyhában kihúzza a dugót a palackból, poharat vesz elő, bemegy a szobába, leül a fotelba. Tölt, iszik egy kortyot és némán bámul maga elé. Megszólal a telefon, élesen hasít csengése a csöndbe. Füredi összerezzen, értetlenül bámul a készülékre, aztán feláll, odalép a szekreterhez, amin a telefon áll és felemeli a kagylót.- Halló tessék, Füredi.- Nem kérem, ez Füredi-lakás.- Értse meg kérem, itt nincs semmilyen Feri!- Viszonthallásra. Visszaül a bor mellé. - Most mihez kezdjek? - hangosan teszi föl magának a kérdést. - Pár év lett volna a nyugdíjig... Most mehetek kedvezménnyel... így kevesebbet kapok majd, hozzá kell nyúlnom a betéthez... - ezeket már csak gondolatban teszi hozzá. Újra tölt, bekapcsolja a televíziót és váltogatja a csatornákat. Molnárné és lánya valamivel tíz óra után érkezik meg. Elkezdődik a szokásos járkálás, zuhogás. Füredi kivételesen még nem feküdt le, „holnap már úgysem kell korán kelnem", filmet néz a tévében. Ahogy elkezdődik a dübörgés, kelletlen fintort vág, arcán megráng egy ideg. Próbál a filmre figyelni, de egyre jobban idegesíti a fölötte állandósult zaj. Molnárné lánya egy széket vág a földhöz teljes erejéből és elkezd kiabálni. Füredit elönti a méreg, tekintetét a plafonra emeli és hangosan felkiált: - Hagyják 171
