Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sembery Gábor: Szomszédok
hallja, ahogy ürítkeznek - undorítja a csuborgó hang, amit a fajansz felerősít és a falak visszhangoznak. Egy szombat délutánon Füredi egy polcot szerelt fel a falra, fúrt és kalapált. Az egész aktus előkészületekkel együtt sem tartott tovább egy óránál, de Molnárnét megzavarhatta valamiben, mert becsöngetett Füredihez.- Jó napot, legyen szíves, most már fejezze be ezt a lármát, mert nagyon zavar! - pörölte a súlyos asszony pökhendin. Füredi annyira meglepődött, hogy meg sem tudott szólalni. Aztán végül csak annyit tudott kinyögni, hogy: - Elnézést, már befejeztem, tovább nem zajongok. - Molnárné bólintott és elégedetten távozott. Füredi a rövid látogatás után sokkoltan állt még egy darabig az előszobában. - Hát, ez elképesztő! Hogy van képe pont neki becsöngetni a zaj miatt! Ha még egyszer lejön, majd megmondom én a magamét! - gondolta. Egy ideig még dühöngött magában, de aztán minden visszatért a szokásos hétvégi, tompa nyugalomba. Ez megismétlődött még párszor, egyszer Füredi feltett vasárnap délután egy Bach-lemezt („Hogy képzeli, hogy hétvégén így üvölteti a zenét?"), egy másik alkalommal pedig elektromos darálójával ledarált két kiló dióbelet („Hát maga igazán pofátlan alak, ilyen hangos gépeket használni!"). Egyik esetben sem feleselt vissza a testes asszonynak, csak magában füstölgött. Mindez már régen történt, de Füredi azóta is tehetetlenül viseli a „hájas disznó és idióta lánya" dübörgését maga fölött, míg ő maga még egy pudingot sem mer elkészíteni, nehogy lejöjjön „az a némber". Olykor fennhangon méltatlankodik, azt remélve, hátha meghallják, de közben tudja, a hang könnyebben terjed lefelé egy házban, mint fölfelé. Molnárék Füredi után hat évvel költöztek a házba, és ő sokszor ábrándozik a „régi, csöndes időkről", amikor nem „mászkált egy elefánt a feje fölött". III. Egy huzatos őszi napon Füredi, szokása szerint, reggel hatkor felkel, megmossa hideg vízzel az arcát, megtisztítja fogát, borotválkozik, megissza a feketét tejszínnel és két cukorral és dolgozni indul. Munkahelyén különös a hangulat, semmi szokatlan nem történik, de Füredi úgy érzi, mintha mindenki őt figyelné, érzi a tekinteteket a hátában, mintha össze-összesúgnának, mikor elfordul, mégsem történik semmi érdemleges egészen délig, amikor egy fiatal lány jelenik meg az irodában. Füredi először ügyfélnek véli, aztán gyanakodni kezd, mert a lányt körülvezeti egy kollégája az irodában, ezt-azt megmutogatva neki. Ebéd után aztán Füredit főnöke személyesen hívja be irodájába.- Üljön le, Imre!- Köszönöm.- Kedves Imre, úgy döntöttem, hogy tovább nem tartok igényt az ön munkájára, nagyon sajnálom. Felvettünk egy új kolléganőt, aki holnap kezd az ön helyén. A felmondási időtől természetesen eltekintünk. A papírmunkát Editke elintézi magával. - Füredi csak bámul, értetlenül. - De hát, miért? - gondolja, de nem tud 170
