Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Bene Zoltán: Viszonyok
Bene Zoltán Viszonyok Zé minden reggel lement a Szaladi kocsmába, napi második kávéját meginni. Kedvelte a Szaladi kocsmát, még a lófogú pultos irányában is rokonszenvet táplált. Szerette a Herkules presszót is, a buszállomás mellett, a piac szélén, mindig kedvesen mosolyogtak rá a kiszolgáló lányok, s kérdés nélkül készítették a kávéját meg a fröccsét. Zét ez gyönge pillanataiban az otthonossághoz hasonló érzéssel töltötte el. Hitte, ezeken a helyeken ismerik. Holott azonkívül, hogy az ábrázatát megkülönböztették más ábrázatoktól, s tisztában voltak azzal, a kávét kis cukorral issza, egyéb nélkül, a fröccsöt meg nagy kortyokban, ezeken kívül mit sem tudtak felőle. Egy alkalommal a Herkulesben fölolvasott néhány szakaszt abból a versből, amit éppen fordított. A pincérlány csak idétlenül vihogott, nyilván azt hitte, most jól kikezdték vele, noha Zé szándékai tiszták voltak és ártatlanok. Máskor a Szaladi kocsmában a lófogú pultost örvendeztette meg egy argentin boksznovella magyarra ültetett verziójával. Semmiféle hatást nem ért el. Mintha a falnak beszélt volna, pedig a pultosnak. Eszébe jutott a falra hányt borsó esete, ettől azonban erősen elszégyellte magát, hiszen a foltok még mindig ott éktelenkednek a hálószobája falán. Végképp elkenődött. Zé időről időre fölkereste Gét, gyerekkori pajtását, mellesleg többgyerekes családanyát, hogy neki olvasson órák hosszat, miközben a nő főz, vasal, mereng, gyereket tesz tisztába.- Olyan vagyok neked, mint a rádió - jegyezte meg egy alkalommal Zé.- Legalább nem énekelsz fülsértő nótákat - felelt Gé, egyébiránt magyar-ének szakos tanár.- Az már igaz - bólintott Zé. Folytatta a fölolvasást. Valahányszor hazaért Vé, Gé férje, Zé már rekedtre beszélte a hangszálait. Pálinkával öblítették, mielőtt elbúcsúztak. Különös módon Zé mégsem érezte azt az otthonosságot Généi, amit mind mohóbban kutatott. Amikor elérkezett a nyár, Zé buszozni és villamosozni kezdett. Szúrós izzadtság- és mosdatlanságszag uralkodott a tömegközlekedés járművein. Mivel a megszokottnál is nagyobb forrósággal köszöntött be a nyár, ragacsossá vált a világ. Ez Zét kifejezetten zavarta, de uralkodott magán. A város szélére, a fellengzősen kertvárosi övezeteknek nevezett, falusias hangulatú településrészekre utazott reggelenként, délben meg vissza a lakótelepekre, vagy a belvárosba. A délelőttöket végiglődörögte, tengett-lengett, barátkozott a kóbor kutyákkal, 162
