Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Tandori Dezső: „Tavasz ide, tavasz át…”

Túlcsordul a pohár, túlcsordul a kalap, hol a karizmája, hol a karimája, mind kikezdi a nap, kikezdi afelleg, aztán mindemellett túlcsordul a kártya, ötvenhárom a lap, elmegy nekem radar alatt: ezt az ötvenharmadikat lelkem nem találta.

Ötvenhárom alap kéne, nem kártyához: de ne fárasszanak, ha így, mihez máshoz.

Ki mertem mondani: életem álom volt.

Ez se nagy valami: 0-24 bolt. az se. Folt hátán folt.

S így van, hogy:

mindig azt hiszik, nem viccelek,

mikor nem viccelek,

de hát forma szerint minek,

mikor viccel helyettem Slicc vagy Giccs Elek!**)

S így van, hogy:

mindig azt hiszik, nem hördülök, mikor nem hördülök,

de hát ha szól helyette valahol Dél-Afrikában a Kalengeroo-lóversenypályán az egész futam alkalmasinti érvénytelenségét jelző tülök, de oly erővel, hogy az országos hatás is nagy, elefántok és orrszarvú népek értik félre, és pásztorok, és a közönséges versenyfelül- vizsgálásjelzésre visszahörög ezer ormány és állati és emberi torok! így van ez.

(És ezt már tényleg senkinek az emlékére nem tudom mondani, és minden felhördülés ellenére nem viccelek!)

** Keresztnévként. Remélem, nincs ilyen keresztnevű prominens humoristánk. Még csak az kéne nekem. Akkor írni se lehetne. És még valamit. Szerintem a világ klassz is, meg szar is, mondjuk, abban is klasszis. Én az ötvenharmadik lapot nem találtam a pakliban (de mások valamelyik dzsókert annak vették, talán ők azok, akik jól tették; melyhez hasonló jókat). S innen megyek „etc/'-ésbe. Az „etc."-és a legjobb edzés.

85