Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott
Közben megtörtént a helyrehozhatatlan baklövés. A kispapok bevitték az egyik eretnek kísérőjét is, egy katolikus papot, nyilván ő állt legközelebb a szomszéd terem ajtaja előtt, aki ordítva tiltakozott, de a mi emberünk nem vette figyelembe a tiltakozást, ugyanis számtalan esetben került olyan helyzetbe, hogy a bevezetett eretnek lelkesen megesküdött, hogy ő rendkívüli tisztelője a római katolikus hitvallásnak, noha a protestáns vallás dogmáit tartja igazán követendőnek, mélységes tévedés lenne őt is megkínozni és így tovább. Ezeknek a szövegeknek nem volt szabad hitelt adni, de a katolikus pap megkínzását nem bocsátották meg neki, és másnap ő is a kínpadra került. Még nem jutottak oda, hogy letépjék a körmeit, máris kiszenvedett. Az időutaztató kétségbeesve nézte a halott milliomost, de segíteni nem tudott. Másnap természetesen folytatták a kínvallatásokat, de már nem a mi emberünkkel. Az időutaztató behívta a negyedik milliomost.- Kedves uram - fordult hozzá -, aludnom kellene vagy két órát, fel kell frissülnöm egy kicsit, meg kell értenie, hogy ez a munka nagyon igénybe veszi az embert, de nehogy azt gondolja, hogy cserbenhagyom. Ugye, maga a négyes?- Igen - mondta a kérdezett. - S hogy a lehetőségek korlátozottak, azt választom, ahol két szerepkör áll a rendelkezésemre, aki embert eszik, s akit megesznek. Az első mellett maradnék, ha lehetne.- Persze, természetesen. De ezt csak vagy két óra múlva kezdjük meg, rendben van?- Uram, megértem, várok. A milliomos is belealudt a várakozásba, egy kényelmes fotelben ülve vagy félig-meddig feküdve várta az idő múlását, aztán mindketten az óra csörgésére riadtak fel.- Tisztelt uram - kezdte az időutaztató -, ebben a témában többféle lehetőség adódik, azaz többféle helyszín és időszak, én az idők folyamán voltam mindegyikben, persze logikus lenne, hogy a kifizetett pénzért önt engedjem választani, de higgye el, nekem nagy tapasztalatom van ebben a témakörben is, úgyhogy én fogok ön helyett időt és helyszínt megjelölni. Elvihetném a régmúltba, valamikor az 1 millió 200 000 előtti évekbe, Spanyolországba, ahol akkoriban nagyon divatos volt a kannibalizmus, vagy az éhínséggel küszködő XIV. századba, szinte bárhova Európában, amikor a szülők megették a saját gyermekeiket, a VI. században is voltak emberevések szórványosan, vagy lehetne ön az egyik túlélője az Andokban lezuhant uruguayi rugbycsapatnak, akik 1972-ben zuhantak le, és hetven nap múlva találtak rá a 16 túlélőre, akik meghalt társaikat kikaparták a hó alól, és megették őket, így sikerült életben maradniuk, de a felsoroltak közül egyiket sem ajánlom, legyen ön inkább egyike a két rablógyilkosnak, akiket egy orosz gulagban tartottak fogva. Ezeknek egy idő után sikerült megszökniük, persze vittek magukkal élelmet, amennyit csak tudtak, de tisztában voltak vele, hogy hetekig vagy hónapokig kell bujkáljanak a közeli erdőben, s az a kevés élelem, amit sikerült összelopkodniuk, nem lesz elég, magukkal vittek egy elég jól táplált szakácsot, aki szintén köztörvényes bűnöző lévén boldogan tartott velük, elképzelni sem tudta, hogy mi vár reá. Nos, amit nem tudott elképzelni, két hét 60
