Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott
múlva már bekövetkezett, a megszökött rablógyilkosok, amikor teljesen elfogyott az élelmük, kénytelenek voltak levágni a szakácsot, és nap mint nap legalább háromszor falatoztak belőle. Eltelt még vagy két hét, és megdöbbenve tapasztalták, hogy a szakács elfogyott. Persze eldugdostak húsdarabokat a tarisznyájukba és a rongyaik közé, közben féltek egymástól, alig mertek éjszakánként aludni. Aztán a szökevény rablógyilkosok egyike, akinek a szerepét a mi milliomosunk vette át, tudatában volt annak, hogy az egyre közelebb érő üldözők nemsokára a rejtekhelyükre találnak, s úgy döntött, hogy feladja a társát, lehet, hogy az illetőt kivégzik, de annak, aki a rejtekhelyhez vezeti az üldözőket, megkegyelmeznek. És úgy sikerült, ahogy elképzelte. Az egyik kora reggeli órában, amikor a társ a több éjszakai virrasztás után alig bírt ébren maradni, a mi emberünk óvatosan felállt, sikerült zajtalanul eltávolodnia, és megközelítve az egyre közelebb hallható hangokat, a rejtekhelyhez vezette az üldözőket. A társát másnap kivégezték, ő kapott még tíz év kényszermunkát, felemelték a napi normáját 13 mázsáról 15-re, amit természetesen soha nem sikerült teljesítenie, a napi élelmiszeradagját a felére csökkentették, és ezek mellett minden áldott nap megverték, hogy többet ne jusson eszébe a szökdösés. Aztán egy nap csak eljött az a zsibbadás, és ott találta magát újra az időutaztató dolgozószobájában, épen, egészségesen, a saját XXI. századi jelenében. Hogy miért hozta magával halott társát is, ez talány. És nem holtan jött vissza, igencsak életben volt, kezében egy kést szorongatott, és ráemelte a milliomosra.- Megölettél, te bestia! - és ugrott volna, hogy döfjön, de az időutaztató résen volt, és leteperte a padlóra. A dolgozószoba padlójáról el is tűnt rögvest, visszatérhetett a múltjába, ahol a helye volt. Az utolsó milliomos még hátravolt, pihenni már nem volt lehetőség, az a két óra alvás elegendőnek mutatkozott, be kellett fejezni a sorozatot.- Sajnos nekem már nem maradt választási lehetőségem, meg kell elégednem azzal, ami maradt, így egy lepraszigetnek leszek a lakója többedmagammal, anélkül, hogy lehetőségem lenne választani a szerepek között, itt mindenki csak leprás, senki sem okozza ezt a betegséget, tudomásom szerint nincs ellene vakcina, aki megkapja, egyszer és mindenkorra kiközösítik az emberi társadalomból, gondolom, egyetért - fordult az időutaztatóhoz.- Nem egészen - válaszolt a kérdezett -, emberek is megfertőzhetik egymást, tartós és szoros testi kontaktus útján képes fertőzni, antibiotikummal kezelik, kevés sikerrel, súlyosan torzító bőrgyulladással jár, a baktérium megtámadhatja az orrcsontokat, amelynek következtében az orrszövet eltűnik, leeshetnek az ujjak, kezek, lábak, lábujjak, a szemben az üvegtest gyulladása kezeletlen esetben vaksággal jár és a szemhéjak bénulása jön létre, perifériás idegkárosodásról is tudni lehet, amely tartós szellemi leépüléssel jár, no most az a kérdés, hogy ön a felsorolt következmények közül melyiket akarja választani - fordult a milliomoshoz, aki jól láthatóan zavarban volt, fogalma sem volt, hogy mit válaszoljon.- Hát akkor bízza rám magát - mondta az időutaztató. És a milliomos nemsokára Afrikában találta magát, beszélni nem tudott, félig- meddig sután botorkált egy népes lepraszigeten, mellette leprás csimpánzok 61
