Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott
- Rendben van, uram, bízhat bennem. Biztos lehet benne, hogy hallgatni fogok, már csak azért is, mert egy év múlva szeretnék újra jelentkezni.- Máris programálhatom, ha akarja.- Nagyon köszönöm. A következő milliomos már messziről lobogtatta a kezében tartott hármas számot.- Az inkvizíciót akarom, az inkvizíciót!- Egy kicsit várnia kell, kedves uram, két időutazás után, ahol a harmadik szerepkörben én is végigszenvedtem, amit a sors ott és akkor kimért reánk, pihennem kell egy keveset, az idegrendszerem igen megviselt állapotba került, lazítanom kell. Nem akarna eljátszani velem egy sakkpartit közben?- Sajnálom, nem tudok sakkozni, inkább várakozom, amíg rászánja magát egy újabb feladat megoldására.- Rendben van, uram, akkor üljünk csendben. Néhány perc múlva azonban megtörte valami ezt a szokatlan csendet, azaz inkább valakik, mint valami. Három ijesztő figura és egy asszony jelent meg az időutaztató dolgozószobájában, akik a jelenlévő milliomos számára ismeretlenek voltak, az a bizonyos három semmiképpen sem tartozott az ő világához, az időutaztató viszont ismerte őket, noha hívatlan vendégek voltak, akik soha nem jártak ebben a jelenben, megjelenésük így megdöbbenést keltett. Mintha vezényszóra mozogtak volna, beálltak egymás mellé a bejárati ajtó és az ablak közötti falnak támaszkodva. Nem szóltak, csak álltak, és nézegették egymást és maguk körül az idegen környezetet. Négyen voltak, ketten a holokauszt időszakából, ketten a gulag világából. Elsőként a lovaglópálcás német tiszt állt a fal elé, mellette az elhurcolt férj felesége dőlt a falnak, aztán az orosz munkatábor vezetője, akinek a legfőbb tevékenysége abban merült ki, hogy lopkodta a raktárakból az élelmiszert, a ruhaneműt és a gyógyszereket, és nap mint nap beintett az alkalmi kivégzőosztagnak, hogy golyózáporral büntesse meg a halálra ítélt, mondvacsinált bűnösöket. A negyedik az a végzetes sorozatra váró, halálra ítélt rab volt, akinek vérzett ugyan a teste, de az a két golyó, amely felszakította a rongyait a hasán és combja tájékán, nem bizonyult halálosnak. Az időutaztató elszörnyül- ködve nézegette ezt a múltból idetolakodott négy figurát, s a legjobban a német tiszt jelenléte háborította fel.- Maga hogy merészelt bejönni ide? Magát nem végezték ki? Miért hagytak életben egy ilyen gazembert? A fiatal német tiszt lovaglópálcájával dühösen belesuhintott a levegőbe.- Velem beszél így, maga féreg?! Jobban tenné, ha befogná a pofáját, mert magát is elvitetem.- Hova vitetsz el, te árnyéknak is förtelem?- Tudja, milyen sok hely van még Auschwitzban?-Az most múzeum, te szörny. Egyszer én is végigjártam az egész telepet, azóta is a rosszullét környékez, ha eszembe jutnak az ott látott őrületek. Ti nem voltatok kizárólag jól képzett tömeggyilkosok, nektek testi-lelki pórusaitok voltak megfertőzve a gyilkolás vadállati ösztönével. A teremtés egyik legnagyobb melléfogása, hogy Isten elnézte, hogy anyátok méhében megfoganjatok, meg kellett volna 57
