Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott
öljön mindannyiatokat, mielőtt a világra jöttetek. A teremtés melléfogásai közül ez az egyik legégbekiáltóbb, az emberevés, a gulag és az inkvizíció mellett.- Miket karattyolsz itt összevissza? Te is zsidó vagy, mi? Hogy múzeum? Hogy temetés? Hogy miért nem végeztek ki? Micsoda hülye duma ez?- Vége van, nem hallotta?! - szólalt meg a feleség. - A maguk ideje már rég lejárt, most szereztem tudomást én is erről, és ebben az egész iszonyatban, ami az én családomat is tönkretette, évek óta ez az egyetlen örömöm. Lehet, ezért kellett én is megjelenjek, hogy megtudjam mindezeket. Abban a bordélyházban, ahol öregkoromig szolgáltam, soha semmiről nem szereztem tudomást, a német tisztek még a hatvanas-hetvenes években is odajártak, az első periódusban meg kellett adnom magam, mert a kezdet kezdetén minden áldott nap megvertek, amíg kénytelen voltam engedni nekik. Közben persze eltelt az idő, később már csak főztem a lányoknak, meg vigyáztam a tisztaságra, a higiéniára, ellenőriztem a rendszeres orvosi vizsgálatokat, egyszóval olyan kupimama szerepet kaptam, amit el kellett fogadnom, valamiből meg kellett éljek öregkoromban is. A férjem biztosan már régen halott, a kislányomról azóta sem tudok semmit, s ezt mindmind magának köszönhetem, maga hóhérlelkű szenny darab! - Azzal kikapta a német tiszt kezéből a lovaglópálcát, és végigvert néhányszor a csodálkozástól tátott szájjal maradt németen, s csak akkor hagyta abba az ütlegelést, amikor a mellette álló tiszt undorító arcán megjelent néhány véres nyom a bőrére lesújtott pálca nyomán.- Elnézést, uram - szólalt meg a félig-meddig kivégzett rab az orosz gulagból, s az időutaztató felé fordult -, én tudom, hogy miért kerültem ide, egy szent feladat végrehajtása vár reám, ki kell végeznem ezt a riherongyot - s a munkatábor főnökére mutatott -, láttam, többször láttam, ahogy többedmagával viszi ki a holmikat a raktárakból, és a rabokat ítélte ezért halálra, koronatanú vagyok, uram, s arra hatalmazott fel az istenem, hogy mindannyiunk nevében itt és most elvegyem ennek az emberi selejtnek az életet. Sajnálom, de más megoldást nem lehetett kitalálni. - Ezzel előkapott egy hatalmas pengéjű kést a rongyai közül, s egy jól irányzott szúrással a gulag vezetőjének a nyaki erébe döfte, aki azonnal szörnyethalt. Az időutaztató kétségbeesve nézte a vérző hullát, soha, de soha nem fordult elő vele ilyesmi, elképzelni sem tudta, hogy mit kell tennie, hiszen a dolgozószobájában fekvő hulla minden bizonnyal már évtizedekkel ezelőtt elhalálozott, a gulagok ideje már hatvan év óta lejárt, azóta az illető nem maradhatott életben. Nyilvánvalóan csak az emléke volt jelen, de hogy egy emléket hogyan lehet úgy megölni, hogy véres foltok terjedjenek el a nyakán, a ruháján és a dolgozószoba padlóján is, felfoghatatlan. A sakkparti elmaradt, kikapcsolódásra nem volt lehetőség, a harmadik milliomos újra ott lebegtette a hármas számot, hogy ő az inkvizíciót választotta, nevezetesen a második szerepkört, a végrehajtó posztúráját.- Végre! - mondta fellélegezve az időutaztató. - Nem kell szenvednem újra! - S örömmel konstatálta, hogy a dolgozószobája kiürült közben, csak ő meg az inkvizíciós környezetre várakozó milliomos volt jelen, a múltból előjött látogatók eltűntek mindannyian, a gulag vezetőjének véres emlék-hullájával egyetemben. 58
