Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott

ruházatban és gyógyszerekben ők sem dúskáltak, és az iszonyatos hidegtől is szenvedtek eleget. Az összelopkodott élelem, ruházat és főleg gyógyszer sokat javított az őrök életkörülményein. Egy napot sem vártak a következő lépéssel, rögtönítélő bíróságot létesítettek a munkatábor vezetőjének és a tábori személyzet két igen megbízható tagjának a részvételével, akik mindhárman a főtolvajok voltak, és a bíróság a vádlott rabok mindegyikét természetesen halálra ítélte. Felállították őket egy fal elé, velük szemben vagy húsz gépfegyveres őr várta a parancsnok beintését, aztán repültek a golyók a kivégzendő rabok testébe. A mi emberünket is érte vagy két golyó, de egyik sem volt halálos, persze jött volna egy újabb sorozat, amivel kioltották volna mindenkinek az életét, de erre már nem kerülhetett sor, már-már fészkelődött benne a gondolat, hogy vajon mikor fog a két szeme közé fúródni egy lövedék, amikor úgy érezte, hogy elzsibbad az egész teste, és újra az időutaztató dolgozószobájában találta magát, a saját XXI. századi jelenében, épen, egészségesen.-Nos?- Köszönöm, uram, sajátos élmény volt. Sajnálom, hogy önnek soha ilyen élményben nem volt és nem lesz része.- Tévedés - mondott ellen az időutaztató -, én mindegyikükkel ott vagyok, persze nem azért, hogy a segítségükre legyek, ha elkövetnek valamilyen helyrehozhatatlan baklövést, hiszen nem is látnak engem, én viszont követni tudom minden mozdulatukat, sőt, a gondolataikat is. Azért érzem szükségét a jelenlétemnek, hogy tapasztalatokat gyűjtsék mindenütt, s ha valaki önök közül elköveti azt a bizonyos baklövést, lássam és tudjak róla, hogy ha legközelebb valamelyik jelentkező azt a határhelyzetet választaná és azt a szerepkört, amelyben a baj megtörtént, lebeszéljem róla, tudott dolog ugyanis, hogy a történelem bármikor megismételheti önmagát, bármilyen jelentéktelennek látszó történésben is. És nekem nem lehet mindegy, hogy ennyi pénz kifizetése után, valaki önök közül, az én irányításom mellett, noha nem az én gondatlanságomból, de esetleg végleg eltűnik, mert valami visszatartja abban az általa kiválasztott múltban, ahonnan később visszahozni senkit sem tudok. Nehezebb dolgom van, ha valamelyikük a harmadik szerepkört választja, ugyanis nekem is együtt kell szenvednem az illetővel, de hát önök fizetnek ezért, ennyi jogot meg kellett adjak mindegyiküknek. Az előidéző és a végrehajtó szerepkörét minden időutaztató jobban szereti, noha ez a „minden" egy kicsit túlzás, tudomásom szerint ugyanis egész Kelet-Európábán egyedül vagyok ilyen képességekkel felvértezve, ezért is kérem mindannyiukat, hogy élményeikről ne beszéljenek senkivel, részint mert nem fogják elhinni, részint meg nem szeretném, hogy a hatalom tudomására jusson a dolog, biztosan nem vennék szívesen, hogy függetlenül a hatalom milyenségétől, senki sem tudna az én színvonalamon az idővel játszani. Úgy néz ki, mintha Isten ruházta volna rám ezt a tehetséget, amely a közismert emberi képességeket messze meghaladja, még a legzseniálisabbakat is.- Pedig ezt az egyedülálló élményt szívesen megosztottam volna barátaimmal.- Ebben megállapodtunk a kezdet kezdetén, nagyon kérem, tartsa be az egyezséget.

56