Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott
Sigmond István A szakács elfogyott Az időutaztatót egyedülálló képességei miatt rengetegen vették volna igénybe, de havonként csak öt jelentkezőt fogadott, és mindegyik jelentkezőnek meg kellett felelnie bizonyos feltételeknek. Kizárólag 30 és 60 év közötti férfiakról lehetett szó, akik az időutazás lebonyolítása előtt át kellett utaljanak egymillió dollárt a Mester számlájára, emellett volt bátorságuk kilépni a saját jelenükből és a felajánlott múlt egyik jól körülhatárolt szeletét választva, vállalniuk kellett a szenvedés okozójának, végrehajtójának vagy elviselőjének szerepkörét, azzal a garanciával, hogy egy óra múlva épen, egészségesen újra a saját, XXI. századi jelenükben lesznek, de amíg a múltban tartózkodnak, százszázalékosan teljesíteniük kell az akkori és ottani követelményeket, vita és kommentár nélkül. Az időutaztató felhívta a váróterem kényelmes foteljeiben üldögélő milliomosok figyelmét, hogy ha gondatlanságból vagy szándékosan nem tartják be pontosan a jelzett követelményeket, ennek felmérhetetlen következményei lesznek vagy lehetnek, amit el kell viselniük. S ha megtörténne a helyrehozhatatlan baklövés, hiába van ott velük állandóan, segítségükre nem lehet. A jelentkezők ideiglenesen elvesztették a nevüket, sorshúzás útján kaptak egy-egy számot 1-től 5-ig. A sorshúzás igen fontos procedúra volt, ugyanis az egyes számot húzónak lehetősége nyílt arra, hogy az öt felajánlott múltszelet közül kiválassza a neki legjobban megfelelőt, az ötös számot húzó viszont már nem tudott választani, ami megmaradt, azt volt kénytelen elfogadni. A jelentkezőknek megvolt az a lehetőségük, hogy választhattak a szerepkörök közül, lehettek a szenvedés okozói, végrehajtói és elszenvedői, merthogy a jelzett múltszeletek mindegyike az emberiség történelmének egy-egy határhelyzetéhez kapcsolódott, ezúttal az emberevés, az inkvizíció, a holokauszt, a gulag és a leprasziget közül lehetett választani, azzal a pontosítással, hogy az emberevés esetén csak két szerepkör, az elkövető és a szenvedő jöhetett számításba, a leprasziget esetében pedig nyilvánvalóan csak egyetlenegy létezett, s ez az elszenvedőé volt. Az egyes számot húzó milliomos egy idősebb úr volt, valószínűleg némileg mazochista beállítottságú lehetett, nem azért, mert a holokausztot választotta, a felkínált lehetőségek egyike sem volt napfényesebb, inkább azért tekinthető az illető mazochistának, mert a lehetőségek közül az utolsót választotta, nevezetesen a szenvedés elviselőjének a szerepkörét, noha megjelölhette volna az okozót vagy a végrehajtót is. És megkezdődött az időutazás. 53
