Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Sigmond István: A szakács elfogyott

Időutazásának egy óra hosszat tartó szakaszaiban sorozatos szenvedéseit egyre elviselhetetlenebb formában kellett végigélnie. Lengyel zsidóként az egyik éjszaka háza ablakait bezúzták egy csomó kővel, majd valami suhancok bemász­tak az utca felőli szobába, ahol a 15 éves kislánya aludt, és vagy öten megerő­szakolták. A leányka segítség után kiáltott, de a suhancok belülről eltorlaszolták a szobája ajtaját, a család felnőtt tagjai nem tudtak behatolni, tétlenül hallgatták az egyre kétségbeesettebb segélykiáltásokat. Másnap az időutazó apa elvitte a kislányát a nőgyógyászati kórházba, majd a rendőrségre. A kórházban azzal uta­sították el, hogy tudomásuk szerint nemsokára létrehoznak egy nőgyógyászati rendelőt kizárólag a sárgacsillagosok számára, majd oda kell fordulni. De itt megerőszakolás történt, ezzel nem lehet napokig várni, érvelt az apa, most azon­nal meg kellene állapítsa egy szakorvos, hogy ennek a szörnyűségnek milyen következményei valószínűsíthetők, arról nem beszélve, hogy tudomása szerint a rendőrség csak egy szakkórházban kiadott hivatalos okiratot fogad el. De a kórháznak megvoltak a maga utasításai a zsidókkal szemben, ezektől nem volt szabad eltérniük. És a rendőrségen természetesen kérték az okiratot, de hogy ezt nem tudták bemutatni, elküldték, vagy inkább elkergették őket, hogy még rengeteg kérelmező várakozik, felesleges tátott szájjal tovább álldogálniuk a foga­dószoba előcsarnokában. A következő fázisban a ház pincéjében tartózkodott az egész család, a mi emberünk a súlyos beteg édesapját is levitte, aki sem mozogni, sem étkezni, sem gyógyszert bevenni, sem a dolgát elvégezni egyedül nem tudta, tulajdonképpen már-már haldoklott. Két nap sem telt el, máris felfedezték őket, a szomszéd irá­nyításával megjelent a pincébe vezető lépcsőkön egy bőrcsizmás fiatal német tiszt és négy katona.- Miért döglik itt az öreg? Inkább állna fel és üdvözölne engem! Maguk nem hallottak a jólneveltségről?- Nagyon beteg, sajnos. Nem tud felállni.- Állítsa fel maga!- Képtelenség.- Semmi sem képtelenség. Idenézzen! - A német tiszt megragadta az öreget a pizsamájánál fogva, kitépte az ágyból és a falhoz támasztotta. - Áll ez, mint a cövek! Maga pedig - fordult a mi emberünkhöz - fogja ezt a pálcát - és átnyújtot­ta a kezében szorongatott lovaglópálcáját, amivel eddig a csizmája szárát ütögette - és húzzon végig rajta vagy huszonötöt, az ilyen megátalkodott pasikat meg kell fenyíteni valahogyan, nagyon eljött az ideje, hogy illemet tanuljon.- Sajnálom, uram, én édesapámat nem ütöm meg.- Vigyázzon, ha megtagadja a parancsomat, baj lesz. Magukat elvitetem, a hölgyek egy német kuplerájban fognak szolgálatot teljesíteni, a felesége őnagy- sága nagyon fogja élvezni ezt az új feladatot, a kislánynak már úgyis mindegy, a szomszédja mesélte, hogy már sikerült kurvát csinálniuk belőle. A következő jelenetet egy zsúfolásig megtöltött marhavagonban élte végig, ahová haldokló édesapját is behajították. Étlen-szomjan utaztak, néha meg-meg- állt a vonat, hogy a hullákat kitaszítsák a szántóföldre. így jártak el az édesapjával is, aki már a második megállónál nem élt, gyógyszereket nem hozhatott magával, 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom