Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben
- Késik. Schéner Mihály késik. Tíz percet. A hűvösvölgyi autóbusz végállomásánál várjuk. Végre feltűnik az öreg Volkswagen. Beszállunk. Zavartan kér elnézést, miközben indul.- Nagyon belemerültem a munkába, észre sem vettem az idő múlását. Látják, még a kezem is csupa festék. És már megint csupa kék festék. A kék... Pályakezdésem igen nagy tévedése volt. Az első kiállításomon döbbentem rá, amikor együtt láttam negyven-ötven képemet. Egyenként nem tűnt fel, de így... Mintha kékbe mártottam volna a világot. Ahogy a kezdő háziasszony túladagolja a kékítőt a fehér ágynemű öblítővizébe... Nagyon megijedtem, hiszen ez a világ sokkal szebb, sokkal színpompásabb - hogy ábrázolhatom én ilyen hidegnek? Fázom benne? S ha igen, mit teszek ez ellen - a tavaszért, a nyárért, az emberi szívek melegéért? Mire vágyom én? Ki vagyok én? Mit akarok formába fogalmazni? Azután vagy két évig fel se tettem a palettára a kéket, nehogy kísértésbe essem. Aztán a sík is szűk lett a számomra. Terjeszkedni kezdtem a harmadik dimenzióba.- Ez volt a „relieffestmények" kora?- Igen. A vékonyabban, vastagabban felvitt festékrétegek és bekarcolások figurái, huszárok, lovacskák, bárányok, pásztorok, kakasok, kecskék először csak kidomborodtak a síkból. Tarkán, színesen. Azután ki is bújtak, talpra álltak, térbelivé váltak. A legkülönbözőbb anyagokkal kezdtem dolgozni, a mézeskalácstól az acélig, bronzig. Hosszú a sor. Kerámia, filc, posztó, fa, háncs. Ki tudja, még mi, hisz minden belefér, amit az ember játékos kedve diktál.- Ha jól tudom, a schéneri játék nem játék.- Nem ám! Amennyiben az ember elemi létszükséglete. Talán mint maga az emberi lét: egészére kihat, formák és szabályok határolják be. Értelmesen játszani - ez minden embernek vágya, hirtelenében József Attilát idézhetném: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!" Tehát valahol értékmérője magának az emberi értelemnek. Az embernek magának is.- Elmondhatjuk, hogy kiváló „játszótársakra" is talált. Juhász Ferencet, Nagy Lászlót, Ágh Istvánt, Gyurkovics Tibort ihlette versekre, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Nem illusztrál - ihletet ad. A Schéner-kompozícióból komponálódik, ömlik sorokba, kötetekbe a vers, mint például a nagy sikerű Krumplinyomó huszár vagy A pápai mézesbábos. Ez az, amihez az illusztrációkhoz szoktatott kiadó nem ért! Körülbelül itt tartunk a beszélgetésben, amikor megérkezünk a sokarcú művész műtermének színes világába.- A szín az élet, a színtelenség a nemlét, a szomorúság, a halál. Elkeserít, hogy az utóbbi húsz évben szinte fel sem merül a művészeti zsűriken a színprobléma. Talán ennek köszönhető a hazai színkultúra, pontosabban: a „színkulturálatlanság". Répaszín, lavórkék, nyuszitojáslila, paprikásszalonna-vörös: a legtöbb új vagy újrafestett házsor színei. A „művészi ízlés" hatása: a közízléstelenség. Kertitörpe, üveggömb, pamutgombolyaggal játszó kiscica: ez a giccs, hangsúlyoztuk. De mit adtunk helyette, ami művészi lenne? így hát megteltek a kertek azzal, ami elérhető, sőt felesleges volt: autógumik, neoncsövek lettek új „díszeik". Innen kellene elindulni. Lamentálni, sopánkodni ezen kár. Kimondani: piros, mit jelent ez? Ezerféle piros van. Meg kell festenem. Láthatóvá kell tennem. Formát kell adnom. Korunk és világunk súlyos betegségének tartom, hogy nem tud, vagy nem akar, vagy nem érdekli, hogy formát adjon gondolatainak. Bár jobbára a formákkal foglalkozik, valahogy olyan ez, mint a zöldborsó hüvelye, amelyben már nincs borsó. A lényeget, a tartalmát már kifejtették. A gyanútlan mégis zöldborsónak nézi. Talán Anatole France mondta: a beszéd az a csomagolópapír, amelybe gondolatainkat rejtjük. 78
