Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben
Egy képzőművész, aki szólni akar korához, a formát nemcsak tartalommal kell, hogy megtöltse, hanem formát is kell adjon a tartalomnak. Megfogalmazni az embert és pillanatnyi lehetőségeit a jelenben, s javaslatokat adni a jövő számára. Minden kifejezésmód, motívum, jelkép, figurateremtés annyit ér, amennyit meg lehet ragadni vele a világból, az emberi magatartásformákból, emberi létszituációkból. Ennek a gondolatnak a formába öntése az a kétalbumnyi „ördög", amit az utóbbi években teremtettem. Ki kell mondanunk, sajnos, hogy ez a szimbólumom - az ördög - bennünk és közöttünk él. Az ember pusztítja a környezetét, a természetet és önmagát, a szomszédját és a barátját. Minderre már fel sem figyelünk. Harsogó, lármás, rohanó életünkben nem sok olyan dolog van, ami megállásra késztetne. Apróság. Hajszálrepedés. Észre se vesszük. Csak majd a katasztrófát. Azt is csak úgy, hogy boldogan nyugtázzuk: nem minket ért. Azt hiszem, most kicsit olyan feladatom van, mint korábban Danténak. Formát kell adnom a rossznak, kiveten- dőnek, kéreg alatt munkálkodónak. Előrajzanak, úgy bújnak elő, mintha szakajtóból önteném ki őket. Megszólítanak. Megelevenednek. Játék ez is. Veszélyes, igazi, felnőtteknek való játék: az ördög megfogalmazása és az ördögűzés egy folyamatban. Ha felfedezzük a rosszat, megpróbáljuk kerülni. Az ördögeim már nem „egysíkúak", vagy harminc megformázott kerámiában élnek. Az igazi álmom azonban egy színdarab vagy egy musical, ahol emberek bújnak ezekbe a jelmezekbe. Énekelnek, táncolnak, megmutatják a rosszat, hogy fény derüljön a szépre, a jóra és az igazra. Mint a Varázsfuvolában.- Schéner Mihály legújabb, s talán legizgalmasabb alkotása, kétalbumnyi ördög fekszik előttem. Talán különösnek tűnik első asszociációm, miszerint egykor Judea pusztájában Keresztelő János így prédikált: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" Máté evangéliumában néhány lappal később Jézus hirdette ugyanezt, s az apostolok is ezekkel a szavakkal kezdik el működésüket. Akkorában nem „szerény notabilitás" volt a sátán, hisz mint a Szentírásban olvasható, magát Jézus Krisztust is megkísértette.- Azt hiszem, azóta taktikát változtatott. El akarja hitetni, hogy nincs. A felszín alatt folytatja rombolásait, és így természetesen sokkal eredményesebben. A Világ egyre gonoszabbá válik. Az ember pusztítja a természetet és önmagát. Az ördög bennünk és közöttünk van, hol rejtve-alakoskodva-puhán, hol zsarnokian életünkre tör. Korunk ördöge rafinált és sokféle, szapora. Teherként hordozzuk őket; nyomasztanak, félelemmel töltenek el, és szinte elviselhetetlenek. „...hogy megértsd a Jót, amit ott találtam hallanod kell, mit láttam az úton.”- írja Dante az Isteni színjáték első Pokol énekében, és ezután formát ad kora ördögeinek. Kora énszerintem éppen olyan átmeneti korszak volt, mint a miénk, a reneszánszon át az újkorba vezetett. De hát az ember mindig, talán már barlanglakó korában is, hitt valami felsőbbrendűben. A kedvét kereste, és törekedett a jóra, megvetve a gonoszt. Persze ki tudja... Hiszen a Kivonulás könyvének tanúsága szerint „Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Az egész Sinai hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt és az Úr felelt neki a mennydörgésben. Az Úr leszállt a Sinai hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment." S mi történt néhány nap leforgása alatt? Elkészült az aranyborjú! Azután az újonnan faragott kőtáblákra az Úr újraírta a törvényt, megújítva a szövetséget. Az Újszövetségben pedig Jézus Krisztus azért jött, hogy beteljesítse ezt vérével megpecsételt 79
