Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa
De előreszaladtam. Már berendezkedtem Kiéiben Doktor Schütz rendelőjében, akihez te ajánlottál be, amikor éjszaka rám tört egy angol hajóskapitány, rám erőszakolt egy pácienst, könnyű beavatkozás, fizetés nélkül távoztak. Másnap a Doktorral és szeretetre méltó nejével, Fanni asszonnyal reggeliztünk, amikor újra megjelent a Kapitány, átadott egy fantasztikus összegről szóló csekket. Felkért, hogy tizenegy órakor jelenjek meg Mister Cornelius Vanderbilt Alva nevű jachtján. Doktor Schütz meg volt rendülve. Csak annyit mondott, hogy Mister Vanderbilt Amerika egyik leggazdagabb milliárdosa. Felvettem a fehér vászonöltönyömet. Tizenegykor a jachton voltam. A Kapitány fogadott. Bemutatkozott. Mister Fiáig. Mister Vanderbiltnek váratlanul a repülőtérre kellett hajtania, elkerülhetetlen üzleti tárgyalásra Berlinbe repült, őt bízta meg, hogy adja át az üzenetét, köszöni az éjféli segítségemet, ritka eleganciával végeztem, igen, így adta elő, a hajóorvosukat váratlanul kórházba kellett szállítani, felajánlja nekem a megüresedett hajóorvosi posztot, biztosíthat, hogy a honoráriumról meg fogunk egyezni. Leszédelegtem a hajóról. Fiogyan fogom én ezt Doktor Schütznek előadni, aki bizalommal fogadott? Könnyebben ment, mint gondoltam. Végighallgatott. Csak egyszer szólt közbe, amikor Fanni asszony felkiáltott, oh, ez csodálatos, hajózhat az óceánon, hagyd beszélni Doktor Kellermannt, drágám, gratulált, végtelenül sajnálja, hogy máris búcsút veszünk. Sok szerencsét kívánt. Ellátott praktikus tanácsokkal, mert ugyan, mint mondta, háborús körülmények között, de szerzett némi tapasztalatot a hajóorvosi munkából. Elbúcsúztunk. Fanni asszony szeme könnyes volt. Kissé csapongók. A rendelőnek is berendezett új otthonomban a szőnyegen kuporogtam, rakosgattam az orvosi szekrénybe a kikötőben vásárolt gyógyszereket, nyílt az ajtó. Éreztem, hogy valaki megáll mögöttem. Szótlan volt, mint aki nem akar megzavarni. Feltápászkodtam. Megfordultam. Simára borotvált, hosszúkás arc. Világoskék szem, elég dús, hátrafésült barna haj. Kellemes mosoly. Bőrmellény, ellenzős bőrsapka a kezében. Bemutatkozott. O volt Mister Vanderbilt. Örül, hogy elfogadtam a meghívását. Motyogtam valamit, hogy én köszönöm a meghívást. Megkérdezte, elégedett vagyok-e a kabinommal, ha bútorcserére gondolok, csak szóljak, intéznivalói vannak, az ebédnél majd találkozunk. A tiszti étteremben két asztal van, írta. Az egyik öt-, a másik kétszemélyes. Az utóbbinál Mister Vanderbilt és a Madame ebédel. A tiszti asztalnál minden szék támláján réztáblácska, bevésett nevekkel. Az asztalfőn Mister Haig, a kapitány, az egyik oldalon Mister Lawrence, az első tiszt és Mister Martin, az első rádiós tiszt, velük szemben a FFajóorvos, ez én volnék és Mister Briand, az első navigációs tiszt. A nevem már a réztáblácskán volt. A szervírozás, írta, a Kapitánynál kezdődik, utána az Első tiszt és a Flajóorvos jön. Felajánlottam a sorrendcserét a nálam 46
