Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa
jóval idősebb Mister Martinnak, udvariasan elhárította azzal, hogy ez a sorrend tradíció a tengerészedről. Az útirányunk, írta, La Havre. Ott adom postára ezt a levelet. Onnan Southamptonba megyünk, ahol a tisztek új öltözékeket kapnak. Lisszabon, aztán a Kanári-szigetek, ahol lovaspóló-világbajnokság van. Mister Vanderbilt maga is pólójátékos volt, és kíváncsi a küzdelmekre. Eddig egy könnyű anginás betegem volt, elég magas lázzal, meg egy zúzódást kellett kezelnem az egyik kukta ujján. Lacikám, Évikém, gondolok rátok. Ha nem ismerkedtek meg véletlenül Doktor Schützékkel Scheveningenben, ha nem a rendelőbe csengetnek be véletlenül Mister Vanberbilt foga miatt, hát bizony, nem írhatnám meg ezt a levelemet. András öcsénknek majd írok Budapestre, gondolhatjátok, hogy Zsókának már írtam. Milyen lehet otthon az élet? A rádió bemondta, hogy Bécsben csődbe ment a Creditenstal, aminek következményei lehetnek. Hitlerről is sok hír érkezik. Nem mindennapi alak. Csók, ölelés, Feri. Az íróasztalfiókban az Alva board feliratú levélpapírok mellett képeslapokat is talált, a jacht fényképével. Megcímzett egyet az öccsének: Kellermann András úrnak, Budapest. Ez a csodahajó az otthonom, írta. Öcskös, most már gimnazista vagy. Igyekezz, érdemes tanulni. Anyánkat az új házasságában és nevelőapádat üdvözlöm. Csókol bátyád, Feri. A teraszon fehér kabátos pincér tekerte a napernyő hajtókarját. A csikorgás, mintha a fénnyel kúszott volna, erősödött, s amikor a part menti asztalokat, székeket az ernyő már beárnyékolta, elhallgatott. Az Alva délnek tartott. A terek változásával az időzónák is változtak. Más volt La Coruna kikötője, ahonnan reggel indultak tovább, meg Vigo kikötője, ahova kora délután érkeztek meg. A tisztek között voltak, akik már hajóztak erre. Szerintük, mondták, mindösz- sze annyi a különbség, hogy La Corunában kétezer, Vigóban tízezer férfi hord baszksapkát. Voltak kikötők, ahol vihar rázta a jachtot, voltak, ahol az Alva békésen ringott a tükörsima vízen. A La Manche-csatornán a hajózás kellemes turistaút volt az óceánhoz képest, gondolta Kellermann Feri, amikor Vigóban kikötöttek. Megtanulta, hogy az örökös indulás és az örökös érkezés között tart a folyamatos útonlét. Tudta, hányadikként kell partra szálláskor elhagynia a hajót, a Kapitány, az Első tiszt után, a Rádiós tiszt és a Navigációs tiszt előtt. A Southamptonban készült fehér uniformisban feszítettek. A pincér megigazította a terasz asztalán a piros kockás térítőt, előrehajolva vette fel a rendelést, Vigo vetekszik Biarritzcal, mondta Mister Lawrence, az Első tiszt, sört rendeltek. Mister Martin, a Rádiós tiszt, aki már a jütlandi ütközetben is szolgálatot teljesített, közbeszólt, Vigo utcái, szemben Biarritz utcáival, mondta, olyan szűkek, hogy egyetlen gépfegyverrel egy egész századot sakkban lehetne tartani, a teraszról belátható volt a hegyoldal, az egymás mellé dobált házakkal, az egyik villamosról háromszáz méterenként másikra kellett szállni, mindenfelé 47
